Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - SZEMLE - H. Nagy Erzsébet: Matijevics lajos: Vizeknek szarváról: [könyvismertetés]

olvasó s feltett tzélomnál hamarabb készült munkámnak vedd hasznát, amelly hibákat imitt amott találsz, tudósíts felőlük, és én jó akaratodat szívesen fogom teljesíteni. Egyébaránt is légy meggyőzettetve felőle, hogy e’ munkánk öregbítése, tisztogatása, s helyesebbítése fő gondom, gyönyörűségem és kötelességem lessz” — ajánlja művét Vályi András. Hogy milyen nagy munkát végzett, azt művének címe már elárulja: „Magyar országnak leírása, mellyben minden hazánkbéli vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú és orvosló vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollétek, Földes Urok, fekvések, történettyek, különbféle termésbeli tulajdonságaik, a’ betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak.” Ő hasonlította e művében hegyes szarvhoz két nagy folyónk találkozása által megformált tájegység alakját: „Bodrog vármegye . . . Nevezetét vette e’ szavaktól, vode Roch, melly annyit tészen a’ tót nyelvben, mint vizeknek szarva, mint hogy e’ Megyében Duna és Tisza vize öszve folyván, mint egy hegyes szegletet formál. Innen származott annakutána Bodrog Városának nevezete ...” Helynévadásban gyakoriak az olyan esetek, amikor a térszíni forma nevét jellegzetes alakjáról kapja. Hitelesek Vályi szójelentései is, a voda (víz) és a rog (szarv) szavaknak a fordításai és értelmezései, etimológiája mégsem igaz, mert a Bodrog névalak, amely valamikor víznév volt (mint a mai Bodrog folyónév), jelentése hullámos, nem sima víztükrű folyó, a bodor köznév családjába sorolható. Első földrajzi lexikonunkat természetesen nem kell, nem szabad lebecsülnünk ma már nem helytálló etimológiai magyarázatai miatt; köszönet illeti szerzőjét, amiért nyelvészkedni is igyekezett — véli Matijevics a VIZEKNEK SZARVÁRÓL.

Bácska legnagyobb patakja viszont valóban alakjáról kapta a nevét. Kanyarósnak, Kanyarodénak, Kanyargósnak, Kígyózónak hívták a múlt században „Bácska Csavargóját”, kacska- ringós formája és állandóan forduló medre miatt. Ez a patak, mai nevén Krivaja (a szerb- horvát ferde jelentésű kriv található benne) egyazon faluban is több ízben irányt változtat: „Nemhiába figyelmeztetik a kishegyesiek az idegent, ha járja a falut, hogy lépten nyomon a Krivajába ütközik. Ha akar, ha nem, találkozik vele, alig megy néhány lépést, máris előtte van a Krivaja” — tartják a faluban.

Áfák, a virágok, a növények nagyon gyakoriak a vajdasági névanyagban. Matijevics elsősorban azokat emeli ki, amelyek erre a vidékre különösen jellemzőek, amelyek gazdasági, szociális mozzanatokra utalnak. Az eperfa például annak köszönheti népszerűségét a névadásban, mert igen sok volt belőle, erdőrészek, ligetek, utcák, sorok vallanak erről: Epreskert, Epreserdő, Eperfa - sor, Eprös-köz, Epres országút — mind-mind kedvelt, gyakori nevek. Az eperfa levele nagy szerepet játszott e vidék selyemhernyó-tenyésztésében, gyümölcséből pedig pálinkát főztek. Népszerű lehetett az akác is, sok helynévben

szerepel; Akácfa utca, Akácerdő, Kisagárcás,

minden bizonnyal a homok megkötésére alkalmazták. A Búzás, Lencsés, Herés, Csanalas, Rekettyés, Sásos, Szödrös, Tarackos mind megadja a vidéken termesztett vagy vadon élő növény nevét, akárcsak az illatos Orgona utca. Mályva utca, Pipacs utca.

A fitonimák után a zoonimákat is vallatja a szerző. (Az előbbiek növényekkel kapcsolatos elemekből épülnek fel, az utóbbiak pedig állatneveket tartalmaznak.) Több típusukkal foglalkozik, s bemutatja, hogy a zoonimák, amellett, hogy szemléletes névalakok, a gazdasági életet is megörökítették. A környék víziállatai, vadjai, rovarjai — és persze a háziállatok — gyakorta szerepeltek névadóként: Békás-tó, Csuka utca; Farkas-tó, Borz utca, Nyúlás; Szúnyogsziget, Pille-bokor; Disznó utca, Juhszél, Marha-állás, Bika-völgy. A zoonimák között leggazdagabb a táj színes madárvilágát őrző névanyag. Zöldellő rétekre, párás lápokra, agyagos dombokra és réteges vízpartokra jellemző madárfajok neve tűnik fel egy-egy helynévben: Ludas, Gólya utca, Fácányos, Bíbic-hát, Csókás-hegy, Keselyű-dűlő, Varjú-erdő, Kányavár stb.

Számbaveszi a kötet az ún. műveltségi neveket, az embernek a tájban végzett cselekvései alapján született névtípusokat is. Sorjáznak a mesterséget és foglalkozást fedő helynevek: Asztalos utca, Órások utcája, Koporsós köz, Bábaasszonyok köze, Doktorköz, Mézeskalácsos utcája; a régi és az új épületnevek. Az indóház pl. a vasútállomás régi neve, a Brazília viszont újabb település Bácstopolyán, ahonnan a 20-as években sokan elvándoroltak Brazíliába, de többen nem jutottak el oda, visszafordultak, s e területen telepedtek le.

Az ember a nyelvben, a megnevezésekben is szereti a világot a maga képére formálni. Ezt igen beszédesen példázzák az emberi testrészekből származó földrajzi köznevek. A szem (Duna- szem), a torok (Alsó-Tiszatorok), a hát (Cirok-hát), a sarok (Koplalósarok), a könyök (Kétkönyök utca) e tájon is gyakoriak. Alakjuk, formájuk hasonlít a nevükben szereplő emberi testrészre. Sokszor egy-egy szóláshasonlatot sűrítenek a nevekbe, s az így született kifejezések képszerűek, szemléletesek, találóan érzékeltetik például az utcák szűkülését, egyenes vagy kanyargós voltát, törését és hajlását: Giliszta sor, Pántlikás utca (olyan kacskaringós, mint a pántlika), Kolbász utca (görbe, mint a kolbász) Gatyaszár utca (kétágú). Az elnevező képzettárítási virtusára, humorérzékére vall, beszédesebben bizonyítják pl. Észnegyed, az itt lakókból választották régen a falu elöljáróságát, Szilágyibánsz utca, ebben viszont tudálékos emberek laktak. De ilyen a Netovább utca (zsákutca) vagy a meredek Lehegő.

Tréfás esemény, anekdota, sokszor kesernyés ízű igazság van a falusorolók mögött. Rövidke kis versek ezek, névalakjuk felidézi a faluhoz kapcso90