Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - DOKUMENTUM - Tandi Lajos: Kotsis Nagy Margit újrakezdései
A szálak eltéphetetlenek, Kotsis Nagy Margit bizonyára minden éjszaka Erdély fölött repül. Félelmetes csúcsok és vízmosta völgyek, Kőműves Kelemenné hamvait magukba záró, történelmi levegőt árasztó várfokok és székelykapuval köszöntő parasztporták, kendőbe burkolózó asszonyok és európai magaslatokra szálló géniuszok — a bölcsészkaron mesterei, Balogh — Edgárd, Jancsó Elemér, Cselényi József, Szabó T. Attila, Csetri Elek, Szabó György, Szegő Katalin — éltetik, az egész erdélyi múlt sűrűsödik és csapódik le plasztikáinak sorában. A kétely éppen az, hogy a kisebbségből kiszakadt művész miként tud integrálódni, hogyan tudja megőrizni a dédelgetett identitástudatot, miként asszimilálja az új környezet hatásait, képes-e hajszálgyökerein fölszívni azokat az éltető nedveket, amelyek olyan művek alkotására inspirálják, melyek egyszerre hitvallások, a szülőföld üzenetei és általános emberi gondok, örömök és remények megfogalmazásai?! Kotsis Nagy Margit utóbbi években készített szobrai egyértelműen meggyőznek bennünket arról, hogy árvasága, fájdalmai, kimerülései és tehetetlenségérzése nem önmaga belső világának primer kivetítése, hanem egy nép, egy nemzet történelmi keserveinek újraélése, az emberi kapcsolatok bonyolultságának vallatása, a magunkkal cipelt batyu a hamubasült pogácsákkal, a mindig újrakezdők önmérető erkölcse, pokolpróbája, emberi bátorsága. Elsősorban magatartásformákat vallat, az emberi kapcsolatokban, drámai helyezetekben testet öltő filozófia, világnézet plasztikai megjelenítését tűzte ki programjául. Hol sziszifuszi küzdelmeket, hol tragikus hősöket, hol abszurd helyzeteket, hol bukásokban is fölemelő magatartásformákat fogalmaz meg, de valamennyi alkotása egyidejűleg „belső önarckép és általánosítható szimbólum”. Élet és halál, szerelem és elválás, kapcsolatok és elidegenedések, szárnyalások és vergődések sárba gyúrt, viaszba formált, bronzba öntött jelképei ezek a csupasz kopo- nyájú, gyűrött leplekbe burkolt, összekötözött alakok, a XX. század utolsó harmadának karanténjába zárt emberek. (Gúzsba kötve táncolni — ezt a gondolatot juttatja eszükben Kotsis Nagy Margit megannyi szobra. Az emberi küzdés örökkévalósága, a mindig többre, jobbra vágyás, a soha be nem fejezhető munka, az egész életen át tartó örömteli kín fogalmazódik meg szobraiban. Egyszerre érezzük a vágy és a hit erejét és a kitörés lehetetlenségét. Munkássága anyaghoz kötött. Üvegtárgyak, kerámiák, agyagszobrok, viaszművek, kis- bronzok, alumíniumplasztikák mind-mind visszautalnak a választott anyagra. A legkedvesebb mégis a jól formálható, képlékeny és minden nyomot magán viselő és megőrző agyag. A föld, mely végigkísér bennünket születésünktől halálunkig. Földből leszünk, s azzá leszünk — sugallja a Biblia, s kevesen tudják, milyen sokféle ez az anyag — van szürke, vörös, sárga, mindnek más a tulajdonsága, törvénye, lehetősége. Az újabb munkákon, ahol a figura és az architektúra kapcsolatát keresi, mintegy ellenpontként, megjelenik a samott, ez a rücskösebb, ridegebb, pólusosabb anyag. Gyakran színezi is munkáit, de nem festi, hanem földszínei, a zöldes, kékes, vöröses, barnás és szürkés árnyalatok beépülnek a plasztikai struktúrába, kiemelnek, hangsúlyoznak. igen fontos ismérve a szobroknak a faktúra. Gyakran öltözteti alakjait töredezett leplekbe, repedezett, foszló kendőkbe, máló drapériákba, melyek részint formai, részint tartalmi mondanivalók hordozói. Ezek a drapériák elrejtik az embert a világ elől, búvóhelyül szolgálnak, a szemérmes meghúzódás fészkei lehetnek. Ugyanakkor utalnak arra is, hogy ezeket úgy viseljük, mint a ránk rakódó évek nyomait, sorsunk bélyegeit. Formai szempontból ezek a dinamikus plasztikájú drapériák eltakarják a testet, sejtelmessé teszik a formákat, s kiemelik az időtlenséget kifejező, gyakran ellenpontként megjelenő kopasz koponyákat, kristályos tekinteteket. S mindezeken túl ezek a sima gömbformák feszültséget jelentenek az egykori szőttesek, kézimunkák, természeti formák faktúráit hordozó drapériák között. A legújabb kísérletek 77
