Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Mátyás István: Ha majd a vers már nem kell senkinek...: Kiss Dénesről, elfogultan
„Ha majd a vers már nem kell senkinek a költészet órája lejár kihűlnek az emberi hitek fémes veretben didereg a táj időzített lélek szorongása morse ütemre zokogó' zene Az lesz se ki csontjaink kiássa hogy megtudja amit kellene Pedig csak ember kérdezhet meg embert és embernek csak ember felel”. Amennyire fontosnak és szükségesnek tartja a versírást, legalább annyira az anyanyelv és minden más nyelv vizsgálatát, törvényeik megismerését is. Mindig is foglalkoztatta a nyelv, a költő-író kifejezési eszköze. „Mind mélyebbre ások a szóért Egyetlen még az embernek nyelve arc szem meg a homlok nyíltan mondja magáét” (Beszédelőtti korom) „Anyanyelvből eszméltem én emberré ez emel Mindenem mi valamit ér mi fönntart és elejt szeretet áldás szenvedély szóban fogan s ott végétén o lélek és a sejt!” (Anyanyelv) Játék és törvény címmel 1984-ben kötetbe gyűjtve is megjelentek a nyelvi törvényeket egyszerre komolyan és játékosan, de mindenképpen felelősséggel vizsgáló, feltáró tanulmányai, esszéi. A szakemberek vitázhatnak majd vele, vagy vállalhatják az egyetértést. A tett jelentősége azonban, hogy egy költő ilyen kitartóan foglalkozik a nyelvvel, és ilyen mélyre ás le benne, mindenképp vitathatatlan. Költészetének értékei is megemelkednek általa. 72
