Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Mátyás István: Ha majd a vers már nem kell senkinek...: Kiss Dénesről, elfogultan

bizton számíthatott az ember az emberre. A költő felnőttként már fővárosi lakos lett, de gyakran visszamenekül a faluba, a természetbe. A várost kényszerűen fogadja el; leginkább talán a gyermekei miatt. Azonban, mert az élete nagyrészt ott telik most már, próbálja megismerni, igyekszik megérteni. Az értékeket keresi a városi létben is, mint mindenben. Elítélve a talmit, jogos indulattal. Budapest nyolcadik kerületében, egy panelház sokadik emeletén lakik. A lakás csöppnyi erkélyén hol egy átmenetileg befogadott kutya kap ételt és kedves szavakat, hol egy gyógyítgatott, tört szárnyú veréb. Kevés zöld növény társaságában, mert korunk emberre alig figyelő lakásépítészete szűkén méri a négyzetdecimétereket is. Vers a Vili. kerületben című költeményében ekképp fogalmazott:

,,A nyolcadik kerület lassan égbe száll mikor a csöndet elfújja a szél és nem tudom por-e felhő-e ami fönt repül vagy öreg munkások álmodozása? Sosem lett kiskertek lebegnek kutyát futtató unokákkal családiházak boldogságai

A betonkockák meg olyan gyorsan nőnek hogy a látomást egyre széttörik."

Árulkodó vallomás Vágyódás című versének utolsó versszaka is:

„Talpamra vastagodott a város, órámban minden gyár együtt zakatol, szemem idomult a szögletes homályhoz —

Ablakban vas-inú kő-madár dalol."

Szerelmébe is bele-beleszólt a város:

„A gyárkémény utunk végén kinőtt a kormos falak mögött hirtelen.

Mondtam volna, hogy maradj még velem —

Bélyegzőórák mérték ki időnk."

(Gépek várták kezem)

Szüléink élete is elkísér gyermekkorunkból. Velünk jön és marad, mértéket szab, amelyhez igazodunk vagy amitől menekülünk. Csak kíméletlen őszinteséggel szabad szólni erről. Az az író, aki szépít vagy elhallgat valamit, megcsalja önmagát s becsapja olvasóit. Kiss Dénes két sajátos könyvben vallott a szüleiről; az önkínzásig kegyetlen őszinteséggel. A Hét gömb rendje az édesanya regénye, a K. Ferenc léglakatos az édesapáé.

A Hét gömb rendje, a prózaforma ellenére lírai alkotás. Fő jellemzője, miként a költészeté is, az önfeltárás, a kitárulkozás. Önfeltárás a gondolatokat és a legbensőbb érzéseket illetően, s kitárulkozás az édesanya életének, kettőjük kapcsolatának költői visszatükrözése által.

A K. Ferenc léglakatos című könyvet édesapja temetésétől indítja az író, onnan visz- szanyúlva merít a régi élményekből. Jókból is, rosszakból is. Míg élt az édesapja, elmu69