Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás IV., befejező rész

csak valami munkát adjanak nekem, mert most annyira kell a pénz, hogy sohase jobban. Hajlandó lettem volna visszamenni még a térre is, csak ne adják ki a munkakönyvem, mert az nekem nagy tragédiát okozna jelenleg. Kegyesek voltak hozzám, maradtam abban a műszakban, sőt még a gépeknél is, viszont egészen más munkakörben, mint eddig, odairányítottak smirernek. Hogy mi az a smirerség? Nem egyéb, mint a gépeket olajozni-zsírozni, kenceficélni, hogy ne olvadjanak ki a csapágyak, ne morzsolódjanak össze a fogaskerekek, egy szóval a papírgépen lévő csapágyak-zsírzók kezelése. Min­den papírgépen volt egy-egy smirer éjjel nappal. Bizony eléggé veszélyes munka volt a gépszíjak és a fogaskerekek között dolgozni. Volt közöttünk egy rangidős, aki az ola­jak és a zsírok kiírásával és vételével foglalkozott. Ezt az embert úgy hívták a gúnyne­vén, hogy Lódiccs, mert annyit lódított, hogy a fele se volt igaz. Azt mondták róla, hogy csak akkor mond igazat, amikor eltéveszti a szót. Valamikor földbirtokos csa­ládba tartozott, a felszabadulás előtt, sőt számtalanszor fejére olvasták, hogy a köz- gazdasági diplomával tróger munkát végez. Nem egyszer jöttek érte a megyétől, és hívták, rá akarták bízni valamelyik tangazdaságnak a vezetését, de ő nem vállalta sem­mi pénzért, meg volt elégedve a sorsával, a keresetéből eltartotta a családját, és nem kívánt, nem akart semmiféle pozíciót betölteni. Nagyon odaadó és szolgalelkű ember­nek ismertem meg. Segítőszándéka és nagylelkűsége szinte szánalmat ébresztett iránta. Kevés ember volt a műszakon belül, aki nála tájékozottabb lett volna bármilyen te­kintetben,a rendeleteket szinte a kisujjából rázta ki. Kiderült^ nevével ellentétben — nagyon is tiszta és reális nézetei vannak a felszabadulás utáni időkről. Értékelte, sőt el is ismerte azokat az eredményeket, amelyet a romhalmaz ország kevés idő alatt elért. Tudta, hogy kiben mennyi az ember és mennyi az embert imitáló tulajdonság; tudta, hogy egy dolgozó a munkáján keresztül egy év alatt mennyi tiszta hasznot hoz a gyár­nak, és ennek a haszonnak hány százalékát kapja a dolgozó mint munkabért; tudta, hogy kétezer forinttal is magasabb a havi átlaga a műszakiaknak és az adminisztratív dolgozóknak, mint a fizikai állományban dolgozó munkásnak; tudta, hogy három és fél ember jut a családon kívül egy produktív munkát végzőre, és a három és fél ember kö­zött akad egy olyan is, akinek a havi jövedelme másfélszerese annak, mint amit a ter­melő munkát végző keres. — Igaz, hogy több száz hold földet is munkáltunk, de sose emlékszem olyan köznap­ra, hogy későbben kelhettem volna reggelenként, mint az a néhány cseléd, akiket al­kalmaztunk. Én is úgy szántottam, úgy kullogtam a borozdában a kettes eke után, mint a napszámos vagy a cseléd, és egy szalvétáról fröstököltem a többiekkel és egy asztalról vacsoráztam — mondta. Apám, az élte világát, egyfolytában egy hétig is mu­latott a városatyákkal. Ilyenkor több pénze elment, mint két cselédnek az egész évi bére. Nem óhajtom én azt vissza, bár sokan azt hiszik rólam, pedig tévednek. Igaz, a mezőgazdasági vonalon megvan a tudásom, és azért mondják rám, hogy a társadalom­nak ellensége vagyok, mert a tudásom megtagadom ettől a,társadalomtól, pedig csak elegem van a földből, bár sokkal könnyebb volna, tudom, de már azt a tíz-tizenkét évet nyugdíjazásomig így is kibírom valahogy. így vélekedett. Egyik alkalommal jött egy igazgatói utasítás, hogy a smirereket csökkentik, mert valamelyik felmérés alapján kiderült, hogy a három papírgépre elegendő egy smirer is. Akik hajlandók lesznek vál­lalni, kapnak harminc fillér béremelést. Na, ekkor lépett Laci bácsi akcióba, hogy ez őrültség, hiszen a gépek javarésze negyven-ötven éve üzemel, a gépek így is jóval túl­lépik a megengedett maximális sebességet, amit a fémcsapágyas forgó részek kiolva­dásai bizonyítanak. Laci bácsi fogalmazott egy írást, aminek minden smirer aláírt, hogy nem hajlandók vállalni egyedül több ezer csapágyat, mert egy embernek egy műszak­jába telik, mire több ezer csapágyat áttapogat, és nem is beszélve az olajozásról, a talaj­víz-szivattyúk kezeléséről és még sok más egyébről, ami szintén a smirer feladata 18

Next

/
Thumbnails
Contents