Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - MŰHELY - Ludwig Emil: Királygyilkos kunok, eltűnt kerek templomok nyomában a Duna-Tisza közén
Most csupán részletkérdéssé apad a szemünkben, hogy ez a vészterhes házasság mintha már eleve elrendelte volna a belőle születendő trónutód sorsát, mert megvalljuk, hogy a gyarló Kun László életének és halálának botrányos körülményeit korántsem az öncélú részletezés okáért idéztük írásunk elején, hanem mert a Krónika az ügy szereplőinek neveit is megörökítette az utókor számára. Ahol IV. László története véget ért, ott kezdődött el a miénk, hogy a királygyilkos kun főemberek nyomában elvezessen a Duna—Tisza közére. A nagykőrösi határ Árpád-kori templomainak, körtemplomainak legpompásabbikában, az Árboc és Törtei szálláshelyei közt épült kereszt alaprajzú egyházban látjuk a „fejét a keresztvíz alá hajtó” kunság létezését bizonyító építészeti emléket. Áz innen előkerült aranyos kereszt, a maga különös kettősségével, a keresztényi és az ősi ázsiai jelképek összefonódásával pedig „az erkölcsök útján még bolyongva járó” népesség lelkületét, bizonytalan hitét tükrözi. Az, hogy a Kun László idején mégoly anakronisztikusán nomádnak, pogánynak lefestett magyar- országi kunságról alig egy-két emberöltő múltán már egy rossz szót sem hallani, aligha tulajdonítható csupán a korabeli dokumentumok hiányos voltának. Arról sincs tudomásunk, hogy a XIII—XVI. század fordulója táján drasztikus központi intézkedés történt volna a kunok tömeges megzabolázására. Árpádjainkkal egyidőben kihalnak környezetünkben is az államalapító dinasztiák, a katolikus Európa megállapodik, nincs helye többé a képben nomadizáló, pogánykodó népelemeknek. Kunjainknak is meg kellett értenie az idők szavát, s ha a jámbor keresztényi életformára való áttérésük nem is mehetett egészen simán, megmaradásuk érdekében végül ők is beálltak a sorba. A magyarországi román kori építészet három évszázados történetének egyik utolsó fejezetéhez tartozik a nagykőrösi—-ludasi négykaréjos templom. Nem a fejlődés evolúciós rendjében, arra ott áll példaként a jáki vagy a zsámbéki egyház, hanem egy archaikus forma időben jócskán megkésett előfordulásaként. Építészeti mondanivalója mögött korának történeti aktualitása rejlik: a római anyaszent- egyházba — hozzánk képest — századokkal megkésve belépő kunság megtérése. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTŐ BÁNSZKY PÁL BÁRTH JÁNOS FAZEKAS ISTVÁN HATVANI DÁNIEL HARSÁNYI ERNŐ KOMÁROMI ATTILA BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: LISZTES LÁSZLÓ PINTÉR LAJOS SÓTI ÉVA SZOBOSZLAY PÉTER F. TÓTH PÁL (elnök) 79
