Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Orosz Éva: A falusi orvosi körzetek helyzete Bács-Kiskun megyében: széljegyzetek egy kérdőíves felméréshez
VALÓ VILÁG OROSZ ÉVA A FALUSI ORVOSI KÖRZETEK HELYZETE BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN — Széljegyzetek egy kérdőíves felméréshez — „A magyar egészségügy irányítása, problémamegoldó útkeresése is szinte reménytelenül kórházcentrikus.” (Levendel László) A lelassult gazdasági növekedés időszakában markánsabban jelentkeznek a társadalmi és területi különbségek is. A társadalmi-gazdasági folyamatok sok esetben rögzülésüket, esetenként fokozódásukat idézik elő. Az egészségügy területén az elmúlt évtized során mutatkozott meg — egyre élesebben, —, hogy a deklarált jogok (mindenki számára elérhető, ingyenes, azonos színvonalú egészségügyi ellátás) érvényesítéséhez tartósan nem teremtettük meg az anyagi feltételeket.1 Ez a konfliktus —többek között —az egészségügyi ellátás elérhetőségének társadalmi és területi különbségeiben is megnyilvánul. Az egészségügy területi különbségeinek számos jelensége közismert. Nincsenek azonban rendszerezett ismereteink az alapellátás területi különbségeiről. Ehhez az egyes megyéken belüli különbségek mélyebb ismeretére is szükség lenne. Megrajzolásukhoz azonban az egészségügyi statisztikák nem szolgáltatnak elégséges információt, így más vizsgálati módszert kellett választanunk. 1983 tavaszán Bács-Kiskun megye falusi körzeti orvosainak amúgy sem kevés adminisztrációs teendőit egy kérdőívvel növeltük2 — az erre kapott válaszok alapján azt kívántuk megrajzolni, hogy a megye falvaiban milyenek a körzeti orvosi ellátás tárgyiszervezeti feltételei, ill, ennek területi különbségei. A felmérés ismertetése előtt szeretnénk vázolni Bács-Kiskun megye relatív helyzetét — néhány pénzügyi adat segítségével. Az egészségügyi intézmények fenntartására, működtetésére fordított pénzekből különböző mértékben részesedik az egyes megyék lakossága. Az elosztás — az orvosi egyetemmel rendelkező megyéket kivéve —az elmúlt évtizedekben az alföldi megyék rovására valósult meg. A költségvetési gazdálkodás mechanizmusa kevéssé szolgálta az egészségügyi ellátás pénzügyi feltételeiben mutatkozó területi különbségek csökkenését. Négy alföldi megyében — Bács-Kiskun, Békés, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében — az 1 főre jutó egészségügyi szociális kiadás az országos átlagnak 1970-ben 85, 1980-ban pedig 89%-a volt. Bács-Kiskun megye adatai nem érték el a négy megye átlagát sem: az 1 főre jutó egészségügyi-szociális kiadásai 1970-ben az országos átlag 84, 1980-ban pedig 87%-át tették ki. A községi tanácsok egészségügyi-szociális kiadásait vizsgálva Bács-Kiskun megye relatív helyzetének rosszabbodását tapasztaljuk. Az1 községi lakosra jutó kiadások 1972-ben 10%-kal magasabbak voltak az országos átlagnál, ezzel szemben 1980-ban 2%-kal elmaradtak attól. A négy alföldi megye községeinek ki47
