Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Mikor állítható meg a népesség fogyása?
VARGA CSABA VALÓ VILÁG MIKOR ÁLLÍTHATÓ MEG A NÉPESSÉG FOGYÁSA? Nem vagyok se demográfus, se statisztikus. Tehát nem beavatott szakértőként nyúlok a témához. Egyszerűen szeretném tudni, hogy hazánk népessége kétezerig vagy kétezerhúszig hogyan változik majd. A változás ez esetben: csökkenés. Szeretnék hát legalább nagyjából tisztán látni, mert gyakran csak ködöt — nemegyszer ködösítéseket — érzékelek. Nem tagadom, hogy eddig mindössze egy gyerekem van, de azt gondolom, hogy az ember nemcsak akkor foglalkozhat a népességcsökkenéssel, ha már három-négy gyereke van. A belátható jövő iránti kíváncsiság semmilyen indokkal nem kérdőjelezhető meg. Azért néztem utána a népességszám várható csökkenésének, mert a nyilvánosság előtt eddig nagyon kevés világos tájékoztatást hallottam erről. Szakértők már végre megfogalmazzák, hogy kétezerben körülbelül félmillióval leszünk kevesebben. S ez még optimista várakozás. De sokan — szinte kötelességszerűen — azt is kijelentik, hogy kétezer előtt vagy után van esély az újbóli növekedésre. Az esély igazolását azonban mintha elfelejtenék kifejteni. Lebegő, megfoghatatlan állítással pedig lehetetlen vitatkozni. * * # Nézzük előbb az alapadatokat. Sok információt kínál a Népesség- és társadalomstatisztikai zsebkönyv 1982. Annyi ebből is mindjárt kiderül, hogy a magyar népesség 1981-ben közel kétezerrel, 1982-ben közel tizenegyezerrel fogyott. A zsebkönyv arról már nem számolhat be, hogy az ország lakóinak száma 1983-ban huszonegyezerrel csökkent. 1984 elején már csak 10 millió 679 ezren vagyunk. A három év alatti fogyás tehát harmincnégy ezer fő. Mintha hirtelen egy kisebb város tűnt volna el a térképről. Persze ezek a számok még nem jelzik, hogy a fogyásban milyen szerepet játszott a születések és halálozások alakulása. Két másik statisztikából kiolvasható, hogy 1981-ben már közel hatezerrel kevesebb volt az élve született, mint 1980-ban, holott a népesség csak kétezerrel csökkent. Ha megnézzük a halálozások számát ugyanebben az időpontban, meglepve láthatjuk, hogy „csak” hatszázzal kevesebben haltak meg. Hasonló a helyzet a következő évben, 1982-ben is. Az előző évhez képest közel kilenc és fél ezerrel kevesebb az élve született és ugyanakkor megint nem többen, hanem 439 fővel kevesebben haltak meg. Ennyiből is levonható a konklúzió, hogy a népességcsökkenés nem elsősorban a halandóság gyors növekedése miatt van, hanem ellenkezőleg, a jóval kisebb számú gyerekszülés a meghatározó tényező. Sok minden előre látható — mindenesetre sejthető — az ötéves korcsoportok szerinti népesség korösszetétel-alakulásából is. Ez mutatja például, hogy a nők 20—24 és 25—29 éves korcsoportja — azaz a leginkább szülőképes korú nők „társasága” — 1983-ban még mintegy hatvanezerrel több, mint 1960-ban. De ez a nagyon alacsony 1960-as —146 ezres — élveszületés is jócskán nagyobb létszámú, mint amennyi 1983- ban volt. Ez az adat érzékelteti, hogy önmagában a leginkább szülőképes korú nők 86
