Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Takács Imre: Leszállópálya keresése: Fenyővásárlás: versek
TAKÁCS IMRE LESZÁLLÓPÁLYA KERESÉSE — a keserűségből és haragból — Ebben a versben tél van. Megszelídülni szeretnék, mert a világ farkas-voltában protézisem is munkál, mint fog. Nem elkendőzni magamat! — legbensőm képernyője, következménye legyen a selyem-arc is, gyűrődésekkel akár, megtépett részletekkel. ... Zúzmarás ez a nagy fa, zúzmarás ez a lámpaoszlop. Ezek most zúzmarásak, de velük átellenben ajtók nyílnak a csecsemő-pislákoláshoz és -síráshoz ... Hova menjek megszelídülni? — Elmentél. Hívtalak csak. Nem kapaszkodtam beléd. Nem akartam visszatért voltod. Nem lett volna a meghunyászkodásom kivirágzó. Elkergettelek volna, mint álmomból. Félbenmaradt gondolatomat megnyugvásomért szétrombolom; fáraszt már az egyenes út megkeresése ebben a giliszta-mászkálásban. Hova menjek megszelídülni? — Valamikor akaratos voltam, de nem dühöngő. A túlsúlyba duzzadt haragot hajtóerőnek fölgyújtani, és majd leszállni kuruszpulva valami tüskés mezőn ...! Sokféleképpen hajcigálom úttalan utam jelét. Nem verek a labirintusban sátrat. Vakká tevő falakból szedek ki inkább kis téglákat. Vadállat a sikertelenségekben, ember a sikerekben . . . János evangéliumát olvassa nekem a genti oltár Madonnája — arannyal átvert rét zöldjéből. Megalkotott nemesség, ilyenhez fiúságommal nem jutottam. Állat-ólak ganaját sodró árvízből emeli föl az ember Feje Fölé érinthetetlen szirmát a megjelölt rangnak, mineműségnek és szépségnek. 3
