Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Bónis Ferenc: Kodály - a Kalevala bűvöletében
A beszédbe beleszőtt néhány finn sor — említettük — a Kalevala kezdete. Kodály emlékezetből idézte, mint ahogy a teljes beszédet rögtönözve mondotta el, egy idegen nyelven, mégcsak vázlattal sem támogatva memóriáját. Utolsó pillanatáig megőrzött szellemi frissességének jele ez is. Nyolcvanötödik esztendejében jártakkor. A Kalevala-idézet mellé Vikár Béla fordításának megfelelő részét tettük a magyar olvasó kedvéért: ezt használta Kodály, amikor a Bicinia Hungarica II. füzetének első darabjaként kétszólamú feldolgozásban adta közre a Kalevala kezdetét. Beszéde bizonyítja: zeneszerzői ars poeticája volt a Kalevala — — de nagy nevelői elgondolásának, az Éneklő Magyarország tervének is egyik ihletője. A tuonelai hattyú: ez Jean Sibelius (1865—1957) szimfonikus költeménye. Sibelius számos nagyszabású műve kapcsolódik a finn mondavilághoz; e muzsikus jelentősége a finn nemzeti öntudat ébresztésében hasonló a Kalevalát összefoglaló Lönnrotéhoz. Ennek tudatában még világosabban rajzolódik elénk Kodály megjegyzésének értelme: „azt gondoltam, hogy ilyesfélét kellene csinálni nekünk is”. Tehát a népi-nemzeti mítoszba mélyeszteni egy új művészet gyökereit. A tuonelai hattyú volt Sibelius egyetlen zenekari műve, melyet Kodály egyetemi-zeneakadémiai tanulóévei idején előadtak Budapesten. A Filharmóniai Társaság zenekara játszotta 1904. december 7-én, Kerner István vezényletével. Kodály jelen volt a bemutatón. Igen valószínűnek tekinthetjük, hogy tudva-tudat alatt A tuonelai hattyú angol kürt-szólója „zeng tovább” Kodály első zenekari művének, az 1906-ban komponált Nyári estének angolkürt-szólójában. A népdalkutató Kodálynak is volt oka, hogy hálával emlékezzék a finn példára. 1905—1906 táján, amikor Bartókkal hozzáláttak a rendszeres magyar népdalgyűjtéshez: a finn népzenekutatók már korszerű elvek szerint közreadott kötetekkel mutattak nekik utat. Ilmari Krohntól (1867—1960) pedig nem csupán a „szívósságot”, „az igazság felderítésének kérlelhetetlen szigorát” tanulták, hanem a sorzáró hangok szerinti dallamrendezés praktikus elvét is, melyre a nagy magyar népdalgyűjtemény úgynevezett Kodály-rendje épülhetett. Pályájának egyik alapvető tételét megint csak a Kalevala inspirációjára fogalmazta meg Kodály. Számára a magyar népdal: messzetűnt századok üzenete volt, íratlan irodalom, történetírótól érintetlen történelem, egy valamikori hatalmas népi eposz megannyi töredéke. Ezeknek a töredékeknek egyetlen egésszé kovácsolását tekintette Kodály egyik legfőbb zeneszerzői feladatának. Ezt tette a Magyar népzene nagyszabású ciklusának írásakor, ezt a Székely fonó komponálásakor. Közvetve tehát mindkét művére — általánosabban szólva azonban bízvást mondhatjuk: teljes életművére — hatott a Kalevala. E felismerés fényében érthetjük csak meg igazán az eposz invokációjáról mondott szavait: „mintegy mottója, jelszava egész életemnek”. Életre szóló volt tehát a Kalevala Kodálynak, joggal állíthatta róla: „életem során mindig azt tettem, amit e szavak mondanak”. MADÁR ALAKÚ IVÓCSÁNAKOK 43
