Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala

A — [302.] Ott forognak, ott f igyelnek,

[303.] Hogy az édes nótát hallják,

[304.] Ős örömnek hárfahangját,

[305.] Vejnemöjnen vigadalmát.

A változatlanul átvett sorok zeneileg az első versszak kódával bővült variált visszatérését jelentik. A zenei variáció a többé-kevésbé szabad kétszólamú kánonban és együtt haladó ellenszólamban jelentkezik. A szövegtelen utóhang himnikussá emelkedik a női kar négy szólamának énekével. A bűvös dalnok és éneke szinte megdicsőül a fényes záró Á-dúr akkorddal, melynek fényét a megelőző sötétebb színezetű akkordok csak fokozzák. A költészet, a muzsika világjobbító erejébe vetett hit szuggesztív művészi látomásában tetőződik be Kodály Zoltán Kalevala-darabjainak sora.

Nem egy rokon nép kultúrája iránti nagyrabecsülés megnyilvánulásai csupán ezek az apró remekművek, hanem szerzőjük célkitűzéseinek, művészi és nevelői eszméinek s hű tükrei. Mindnyájunk gyönyörűségére és okulására íródtak.

A PERTINOTSA-HÁZ NAGY LAKÓSZOBÁJA

41