Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Gellért Sándor: Két levél: Ady és a Kalevala: A feszültségek feloldása

király, a császári Én meg Vikár Kalevalájából (talán lehet így is már mondani) idéztem ilyenkor: Ritkán is jövünk így össze, Látjuk egymást szemtől-szembe, Mi szegény hazánk határán, Pusztaságos Pohja táján. Ennek van hangulata, érzem benne a finn világot.

Az is baj, hogy fellépett a Kalevala-fordítói láz. Ez nem volna baj, a láz szép dolog és érték. De ez a láz azt is megmutatja, ami Vikár Kalevalájában érték volt.

1. Vikár költő volt.

2. Tudott magyarul. A Toldinál ezzel több a Kalevalája: míg a Toldi egy táj nyelve, azaz Aranyé, addig Vikár Kalevalája minden magyar táj nyelve. Benne van Baranya és a Székelyföld. Ez nagy érték. Egy írónak, egy magyar írónak ma már így kell írni.

3. Végigjárta Vikár háromszor a Lönnrot útját. A látás fontos. Végigment a hangás helyeken. Én mikor Uuno Kailast fordítottam, a Lauli Allole című verse sehogyse ment. Lementem a román tengerpartra, Eforie-Nordra, hogy lássak hullámot. Miután láttam hullámot futni, tajtékozni a tengeren, utána sikerült a fordítás.

4. A magyar népnek Vikár idejében nem recrudescunt vulneraja volt, hanem recru- descunt élete volt: Ady, Kodály, Bartók. Mint Szenczi idejében: volt atmoszféra. A zsoltárfordításokat, a Kafevala-fordítást vitte a közösség felhajtó ereje. Ma? Csak egyéni istenes vers, egyéni Kalevala.

(1979)

A NIEMELA-HÁZ LAKÓSZOBÁJÁNAK ASZTALA

33