Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Autio, Eero: A "Felhő-csónak"-ének és a sziklarajzok jávorszarvast és csónakot együttesen megjelenítő ábrázolásai: fordította Kádár György
A karjalai sziklarajzok „vadrén-csónakos” ábrázolásai és az ezeknek megfelelő astuvansalmi hasonló együttesek vitathatatlanul mutatják, hogy a Föld e szögletében élő népesség ismerte a „napállatokhoz” és az Ozirisz hajójához, mítoszához hasonlítható hiedelmeket. Mivel Karjala és Dél-Finnország lakosságát úgy tekintik, mint amely a fésűskerámia, így később a bronzkorszak népességén alapult, lehetséges, hogy e fontosnak tartott hiedelmek nemzedékek hosszú során, évezredeken keresztül megőrződtek. A mitikus „Hiisi” jávorának neve (hirvi) természetes módon kapcsolódik a hiisiéhez. A „hiisi” név különösen Finnország, Karjala és Észtország helynévtáraiban fordul elő gyakran fontos tóhátságokkal, szigetekkel, félszigetekkel, vízesésekkel és dombokkal kapcsolatosan.Ezek helynévként, mint régi-finn, írott adatok sorolhatók fel a bizonyítékok között. A keleti finn nyelvhasználat alapján nehéz bizonyítani hogy a „hiisi” szó szent-ligetet is jelöl. A „Hiisi” ismert volt a lappok körében is, hiszen Inariban az 1670-es években segédlelkészként működött Gabriel Tuderus egy leírásában megemlíti, hogy a varázsló („seita”) mellett volt egy hajótőszerű fa, melyet a lapok „Hiisi csónakjának” („Hiiden venhe”), azaz a gonosz alsó világ csónakjának („hornan venhe”) neveztek. A „Felhő-csónak” „Hiisi jávora”-változatainak csónakjában általában három férfi ül, míg a sziklarajzok megfelelő ábrázolásain sokkal több férfialak található. A férfiak számának ily módon való figyelembevétele indokolatlannak tűnhet, hisz a sziklarajzok készítése után oly sok nemzedékváltás telt el, hogy esetenként ennél jelentősebb dolgok is elfelejtődtek vagy megváltoztak. A dél-svédországi sziklarajzokon és a szibériai sámánoknak tulajdonítható csónakábrázolásokon azonban szintén három férfi van jelen, s e számoknak jelentésük lehet. A dél-svédországi sziklarajzokon megjelenő három férfit az isteni hármasság ábrázolásának tartják. E sziklarajzokról azt feltételezik, hogy bronzkorvégiek, s így jóval fiatalabbok az arhangelszki rajzoknál. Ez a kormeghatározás arra a végkövetkeztetésre enged jutni, hogy a „Felhő-csónak” három férfija régibb réteg, mint a Krisztus-hit, és hogy az arhangelszki „Felhőcsónak” a férfiak számának szempontjából régibb fajta felfogást képvisel, mint annak ladoga-karjalai változatai. Az arhangelszki „Felhő-csónak”-változatoknak a Nagy Tölgyhöz való kapcsolódása, vagyis e fontos mitologikus anyag folytatása arra utal, hogy az ének nem volt másodrendű. Mégis nehéz magyarázatot találni arra, hogy e sziklarajz csónakjainak ősapái miért váltak nőtlen, pálinkát nem ivó, fiatal emberekké. Megvilágíthatja ezt talán a Solovetskij kolostor és az aszkézist hirdező ortodox vallás. A nőtlenek és az italt visszautasítok az erkölcsös vetélytársaknak és a szentségükben a túlvilágra költözött ősapáknak a megfelelői. A finn, és a finnekkel rokon népek hagyományában a hit, hogy az ősök segíteni képesek az evilágon maradottakon, központi fontosságú. E népek mindig az őseikhez fordultak, ha fontos esemény előtt álltak, vagy ha bajban voltak. Erre jó példa az alábbi mordvin imádság, melyet nagy szárazságok idején mondtak el, s mely mindemellett utal az elhunytakra és a napistenre is: „Sírok ura /„Haudan, kalmiston alkaja”/, Ilim, atyáink, gyümölcshozó napisten, éltetőnk, az este és a reggel istene, éltetőnk, drága nevű Mikola, adjál nekünk jó esőt, csendes szellőt, növekvő gabonát, gyarapodó jószágot, véget nem érő jólétet, a földművesnek egészséget, hosszú életet, a gabona gyökerének nedvességet, a kalászra harmatot! Ne hagyjatok minket meghalni! Legyen veletek áldás, adjatok nekünk egészséget!” A finnországi és a karjalai sziklarajzoknak a szibériai anyag alapján való magyarázata nem ütközik különösebb nehézségekbe, a szóban forgó időszaknak nyelvi és kulturális kapcsolatai alapján. A költői képek és a sziklákon lévő ábrázolások egymás mellé rendeléséből következő végkövetkeztetések mégis túl bátornak tűnhetnek. Ennek ellenére a költői képpé átalakult hiedelmek az égbe emelkedett csónakról, a férfiakért való könyörgés, avagy a csónak emberei, amint a mitikus „Hiisi” rénjét „csutakolják”, azaz ahogy ezzel istenüknek szolgálnak, a „harasztos domb felé /ahol a kígyó sörlét szürcsöl/” való futásra felszólítás mind-mind azt követelik megvilágításukhoz, hogy akár a máshonnan kapott, akár az ősöktől örökölt anyagban kutassunk. Mivel egyenes példakép nem mutatható ki máshonnan, így a mitikus képek az elődöktől hagyományozott ismeretekre vallanak, így fennáll a lehetősége annak, hogy azok a sziklarajzok koráig visszanyúlnak. A hiedelmek szentsége és a népköltészet szakaszainak képessége az emlékezetbe vésődésre, ezek azok a tényezők, melyek megmagyarázzák, hogy a mitikus képek hogyan őrződnek meg viszonylag változatlanul egyik nemzedéktől a másikig. Forrásjegyzék Formozov, A. A., 1966, Pamjatniki pervohütnogo iszkusztva na territorii CCCP, Moszkva Haavio, Martti, 1967, Suomalainen mytologia, Porvoo—Helsinki Harva, Unó, 1942, Mordvalaisten uskonto, Provoo—Helsinki Hautala, Jouko, 1947, Hiiden hirven hiihdäntä, Helsinki Krohn, Julius, 1885, Suomala'sen kirjallisuuden história I, Kalevala, Helsinki Kuusi, Matti, Varhaiskalevalainen runous—Suomen kirjallisuus I, s. 129—215, Helsinki Luho, Vilié, 1971, Suo.men kalliomaalaukset ja lappalaiset, — KSV, 51, s. 5—17 Ohlmarks, Ake, 1963, Hällristningarnas gubar, Stockholm Okladnikov, A. P., Mazin, A. I., 1979, Pisanitsü basseina reki Aldan, Novoszibirszk Okladnikov, A. P., Martünov, A. I., 1972, Szokrovistsa Tomszkih pisanits, Moszkva, Ravdonikas, V. I., 1936, 1938, Naszkalnüje izobrazsenija Onezskogo ozera i Belogo mórja I—II, Moszkva—Leningrád 1936 i 1938 Ravdonikas, V. I., 1937, Elementü koszmicseszkih predsztavleni v obrazah naskalnüh izobrazseni,—Spv, arh. 1937/4 28
