Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Kaukonen, Väinö: A Kalevala és alapjai: fordította Korompay Bertalan
kötetet tesz ki és 26 477 lapon több, mint 85 000 verses darabot, több mint 1 270 000 verssort ölel fel. Megjegyzendő, hogy a népköltési levéltár gyűjteményeivel annyi, a különféle részek megjelenését követő időben összegyűlt — anyag van együtt, hogy ezek kiadása még több terjedelmes kiegészítő kötetet tölthetne meg. Ezen felül figyelembe veendők a Szovjetunióban kiadott gyűjtemények, mindenekelőtt V. J. Jev- szejev „Karelszkie epicseszkie peszni” (Karjalai epikus énekek) című kiadványa, s a levéltárakban őrzött feljegyzési anyag. A feljegyzések túlnyomó többsége a karjalai vagy karjalai eredetű lakosság néphagyománya. Ez látszik többek között abból, hogy az említett kiadványsorozat 33 kötetéből csak 6 tartalmaz Nyugat-Finnországban gyűjtött népköltészetet. A népénekszövegeket rendszerint „változatoknak” szokás nevezni. Ez a megjelölés azt fejezi ki, hogy két vagy több énekszöveg tartalmilag emlékeztet egymásra anélkül, hogy szoros értelemben egyformáknak volnának mondhatók. A népköltészetben sok a változat. Az a Sampo-ének, amit Miihkali Arhippainen adott elő, változata az apjától, Arhippa Perttunentől előadott Sampo-éneknek. Ugyanígy Jyrki Ontreinen éneke „Väinämöinen elítélésé”-ről, fia, livana Jyrkinen s ennek lánya, Agafia Antipinan hasonló tárgyú énekei: mindez a három változata az elsőnek említett énekes apja, a híres Ontrei Mahnen énekének, melyet „Väinämöinen elítélésé”-ről Lönnrotnak adott elő, s amely a Kalevala tartalmára is hatott. Ily példákat még szám nélkül lehetne elősorolni. De vannak népies változatai a Kalevala egyes epizódjainak és énekeinek is. Finn férfiak és asszonyok olvasták a Kalevalát, megtanulták egyes énekeit, énekszó mellett előadták, s tőlük azután mások, sőt teljesen írástudatlanok is megtanulták ezeket az énekeket. így pl. az eredeti népének mellett „A leányról, aki csűrjében felakasztotta magát” fennmaradtak a Kalevala Aino-énekének is népies változatai. Került elő olyan lakodalmi vers változata, amelyről kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a Kalevala teljes kiadásából tanulták, s nem az első kiadásból, nem is a lakodalmi verseket is tartalmazó Kanteletárból, habár az illető öreg ember, a vers előadója, sohasem olvashatta ezeket a kiadványokat. A tulajdonképpeni népdalok viszonya a Kalevalához tehát kétféle: van egy alap, amelyről Lönnrot alkotó munkája eredményeként létrejött a Kalevala mint könyveposz, de másfelől ott vannak a Kalevala változatai is, amelyek azután keletkeztek, hogy a mű elnépszerűsödött. Abból, hogy a Kalevala énekeinek szövege tartalmilag olyan egyöntetűséget tüntet fel, egy sereg érdekes probléma következik a kutatásra nézve. A hősénekek, lírai dalok és ráolvasások szövegei — némely más jelentős szöveggyűjtemény mellett — népi irodalmat és művészetet tükröznek vissza. Minden feljegyzés olyan, hogy odaállítható mint művészi alkotás a tulajdonképpeni ún. szépirodalom termékei mellé, és így is bírálható el. A lényeges eltérés nem a műben van, hanem abban a kérdésben, hogy az miként született. A voltaképpeni irodalom minden egyes művét úgy tekintik, mint szerzője egyéniségének kifejezését. Ha az egyéni bélyeg nem elég erőteljesen és világosan ütközik ki, ilyenkor a művet negatív értelemben utánzatnak mondják, pozitív értelemben pedig a népköltészet körébe tartozónak fogják fel. Azon ritka esetekben, mikor a voltaképpeni irodalomról szólva „ismeretlen költő”-ről beszélnek, úgy vélik, hogy az illető költeményekben annyi az önálló, s máshonnan ismeretlen művészi érték, hogy ezeknek feltehetőleg önálló teremtő művészegyéniség lesz a forrása. Az egyik legérdekesebb kérdés: fel lehet-e tenni a népdalok szóbeli előadása „mögött” a távoli múltban eredeti kiindulásul voltaképpeni irodalmi művekhez hasonlítható, egyéni költeményeket, s ezeket teremtő művészi egyéniségeket? Hiszen elhangzott olyan felfogás is, hogy a népköltészet nem kollektív költészet, hanem hogy minden népének eredetileg költő—egyén termékeként születik. Műveiben, amelyeknek 19
