Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - MŰHELY: 75 ÉVE SZÜLETETT ERDEI FERENC - Romány Pál: Városépítés, településfejlesztés - alternatívák
Mindez nemcsak műemlékhasznosítás, s nem csupán nemzetközi jelentőségű kulturális program megvalósítása volt, hanem egyben az új szemléletű városrendezés, s a városközpont kialakításának inspirációja, elindítója is lett. (A helyet, ahol a hajdani nyomda, több progresszív munka kiadója működött, emléktábla jelöli.) Hisszük, hogy Kecskemét fiának is így lehetett és lett méltó emlékműve. Hasonló a helyzet a kalocsai volt Nagyszeminárium esetében is, amely mint művelődési ház, a város kulturális életének, illetve népi együttesének otthona, építészeti és városképi értékéhez méltó szerepet kapott. Ugyanezt mondhatom el Kecskemét hajdani Iparos Otthonáról (a kis cifrapalotáról), amely évtizedekig tartó katonai használat után lett Úttörő és Ifjúsági Otthon, vagy a Magyar Népi Iparművészek Múzeumának helyt adó hajdani laktanya, illetve szeszgyár épületéről, sorsáról. Hagyományőrző elveink alakulásáról, tartalmi formálódásáról szólva említhetném az ipari és agrártörténeti emlékek előtérbe kerülését is. Falvainkban, nagyhatárú községeinkben az értékek védelme terén rosszabb a helyzet. Egyrészt még él a minden régi tagadását valló gondolkodásmód, másrészt a hasznosítási célt és a szükséges pénzt is nehezebb megtalálni. Méginkább örülünk tehát annak, hogy az ország első tanyamúzeumát itt alakította ki — még 1971—72-ben — a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A Kiskunsági Nemzeti Park, a félegyházi Lenin Termelőszövetkezet több üres tanyát új rendeltetéssel tett alkalmassá stb. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy több faluban az utolsó órákban vagyunk, hogy agrártörténeti, kézműipari értékeket megőrizzünk, hasznosítsunk. Ott helyben kell ezt tennünk, mert minden skanzennél többet ér az eredeti környezetben megőrzött, azt formáló és a környezet által formált, helyben hasznosított épület. Tizenöt évvel ezelőtt egy műemléki jelentőségű terület volt a megyében: Kalocsa barokk központja. Ma ilyen védelmet élvez Kecskemét, Halas, Baja történelmi város- központja mellett a szalkszentmártoni községközpont, a dunapataji középkori eredetű református templom környéke is, hogy csak néhányat említsek. Az út nem volt feszültségektől, indulatoktól mentes, mert az értékmentés, város- és településkép mögött bonyolult, sokrétű tartalommal jelennek meg egy-egy közösség társadalmi-gazdasági viszonyai, szokásai, hiedelmei és érdekei, törekvései. Céljainkról Az elkövetkezőkben méginkább szeretnénk elérni a régi és az új városrészek, a régi és az új érdemes alkotások közötti harmonikus kapcsolódást. Úgy gondoljuk, hogy egyszerre kell megteremteni a nyugalom körét és a megfelelő ritmust. Mindezt úgy, ahogyan egy igaz keleti bölcs mondás int: „Az újat úgy kell megépíteni, hogy ne ébresszen bánatot és sóvárgást az emberekben a múlt után.” Szeretnénk gyorsítani településeink kulturálódását, de úgy, hogy egyidejűleg humanizáljuk is azokat és európaivá tegyük. Másképpen fogalmazva: településeink őrizzék meg sajátosságaikat, de legyen korszerű rendjük, igényességük, higiéniájuk. Beleértve még azt is, hogy még az elnevezés se legyen idegen, a lakosságnak szokatlan. Mi nem hisszük, hogy most a városok rovására kell fejleszteni a falvakat. Lukács Györggyel értünk egyet, aki — Erdei Ferencről írva, még1941-ben —a következő módon fogalmazott: „ .. .a történelmi perspektívával a legszorosabban összefügg, hogy Erdei Ferenc helyesli és igenIi a városi fejlődést...”. Úgy véljük tehát, hogy nem a falvak rovására kell növelni, hanem a falvak érdekében is fejleszteni kell a várost, és vele együtt minden más települést is városiasítani — a legjobb értelemben. Arra törekszünk, hogy otthonossá tegyük a városnegyedeket, megszüntessük a „lakótelepeket.” identitást csak úgy tudunk elérni, ha a lakónegyedekben, városrészekben 70
