Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Szarvas Zsuzsa: Tárgyak és emberek: a háztartás tárgyainak funkcióváltozása és használatuk helyének alakulása Szeremlén
lyükből egyaránt. Kikerültek a kamrába, vagy fel a padlásra, elhasznált ruhaneműt és mindenféle limlomot tároltak bennük. Az 1930-as évek gyöngyösbokréta mozgalmának hullámai egy részüket visszahelyezte a szobába, anélkül azonban, hogy eredeti funkciójukat visszanyerték volna. Átfestették, belakkozták őket, a szoba büszke díszeivé váltak, ám funkciójukat nem kapták vissza. (Innen azután több darab került a múzeumokba is.) Napjainkban ugyanez a folyamat figyelhető meg néhány háztartásban, ott, ahol az idő foga nem mart nagyon bele ezekbe a hányatott sorsú darabokba, újra bekerülnek a házba, zárt folyosóra, szobába, és a lakás megbecsült, ősöket idéző bútordarabjává alakulnak. Ez az újraértékesedési folyamat természetesen nem mindenütt következik be, a ládákat sok helyen — különösen a szegényebb rétegeknél — ma is padláson, kamrában találjuk, ahonnan már csak egy muzeológus esetleges érdeklődése emelheti ki őket. A sublót élettörténete részben hasonlít a ládáéhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy újbóli értékessé válása egy helyen sem következett be. A legtöbb helyen eredeti, a ládáéhoz hasonló szerepköréhez képest lefokozódott, kikerült a kamrába, fészer alá. szerszámok, mindenféle értéktelenebb eszköz tartására szolgál. Egy helyen lehettem tanúja annak, hogy a sublót — némileg átalakított formában — napjainkig megőrizte eredeti szerepkörét, helye a szobában van és ruhaneműk tárolására szolgál. Egy —valaha módos — háztartásban pedig, ahol az 1910-es években a fehérre festett sublót a szobabútor része lett, a bútorok megsemmisülésével a konyhába került és konyhai eszközöket tartanak benne. A század első évtizedeiben készült ágyakat napjainkra újabbak váltották föl szinte valamennyi háztartásban, s ezek szétszedve fölkerültek a padlásra, ahol ma is porosodnak; egy részüket pedig a konyhában, udvaron találjuk, ahol az ágyvégeket, illetve oldalakat a kiscsirkék elkerítésére használják. A főző- sütőberendezések egyike sem ment át funkcióváltozáson, ezekkel kapcsolatban inkább arról a folyamatról lehet említést tenni, melynek során a több funkciót egy időben betöltő tüzelők jelentős része egyfunkcióssá válik, egyben magasabb kultúrszint meglétét is jelezve. Szétválik a főzési és fűtési funkció. A megmaradt rakott és gyári sparheltek esetében ez a kettéválás nem történik meg, ezeknél a tárgyaknál e két szerepkör együtt marad meg. Ez a jelenség elsősorban a mai szegényebb rétegeknél figyelhető meg, akik télen még ma is egy helyiségbe húzódnak, és az ebben elhelyezkedő tüzelőberendezés, leginkább a sparhelt, egyszerre szolgál a főzés és fűtés helyéül. A sütőharang, helyi nevén cserepulya — a vizsgált tárgyféleségek közül talán a leg- archaikusabb — nincsen használatban, sorsát azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a szerszám, amely eredeti, ősi funkciójában a lepényfélék sütésének eszköze volt, a Tolna megyei Sárköz módosabb házaiban tovább élt; a padkán, nyílt tűzön, tepsiben sülő rétest takarták le vele. így tehát ez a tárgy másodlagos funkciót kapott, s némileg vagyoni helyzetet jelző szerepe is lett. Az1950-es évek óta szorult ki teljesen a használatból, a kemencék felszámolásával nagyjából egy időben. Egy ép példánya az egyik volt nagygazdaház padlásán ma is megtalálható. A nyílt tűzhely gyakori szerszáma, a vasláb, a legtöbb helyen szintén nincsen használatban, így az 50-es évek környékén ez is fölkerült a padlásra, be a kamrába, füstölőbe. Van azonban néhány olyan háztartás, ahol napjainkig megőrizte — ha sokszor csak időszakosan is — eredeti szerepkörét. Több helyen disznóvágáskor a bogrács alá még mindig ezt teszik; máshol kikerült a szőlőbe, ahol — egy régiesebb életforma képviselőjeként — részt vesz a főzésben; szüretkor vasláb alatt tüzelnek. De megváltozott funkcióra is alkalmas lehet; a sparheltben erre helyezik rá a tepsit, hogy a benne levő étel egyenletesebben süljön. 59
