Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Hell István: A közelítő Vénusz: Élve fogó csapda: versek
HELL ISTVÁN a' közelítő Vénusz Tárva nyílásod, köpenyegben izgulsz, tested árnyékos folyosón fehérük, pettyesen bókolsz ragadó ragálynak, mint szeretődnek. A' hol Éden volt, hamu hull az égből, fertezel gőgben, valamint ha Káin, zúgnak eltévedt ligetek, virágok, drága gyümölcsök. Gyermek alszik fent feketére sírva, ámbra bűzt horkol, csepeg a’ fekálja, délibábhoz csap, hadarít az ország’ angyali szárnya. Láttalak ködben poharadhoz ülni, légiót láttam kerek asztalodnál, száz rovar lep meg, vizenyősre omlik ciprusi arcod. Vér megy el tőled, galacsin pihéből, drótkefével nyúlsz rühes oldaladhoz, látod, elpukkan hüves, égi Grönland’ zöld palotája? Asszonyod szédül, simogatja bordád’, szíveden babrál, remeg egymagában, arcod’ a’ Vénusz’ hidegére nyitja a’ kese ördög. ÉLVE FOGÓ CSAPDA Szívzörejek tudatosodóban, lőtt madár ugrándozik a hóban. Nyirkos tested kitéved a napra: világ ez? vagy élve fogó csapda? 20
