Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - Pelle János: Próbaidő: elbeszélés

10. Szerződő felek az eltartott részére biztosított tartás pénzbeni értékét havi 1000 (egyezer) Ft-tal veszik számításba. Szerződő felek az eltartott AU—I. 836950 számú személyi igazolványából megállapítják, hogy az eltartott 1879. november 1. napján született, így 95 éves.

11 .Szerződő felek tudomásul veszik, hogy a jelen szerződés érvényességéhez a Budapest XIII. kér. Tanács VB Igazgatási Osztálya jóváhagyása szükséges, és csak annak megtörténte után válik joghatályossá.

12. Az eltartott havi nyugdíjával a továbbiakban is teljesen szabadon, saját belátása szerint rendelkezhet.

13. A felek a jelen tartási szerződést felolvasás és megmagyarázás után, mint akaratukkal mindenben megegyezőt az alulírott tanúk jelenlétében jóváhagyóan aláírták. Budapest, 1974. szeptember 15.” Szerződő felek és tanúk aláírásai,

az illeték lerovását igazoló pecsét

,, . . . Úgy látszik, a sors Hermina nénin kívül még egy matrónát tartogatott a számomra. Még nem írtam neked Ida néniről. Szerencsére nem őt magát, hanem a kéziratát kell gondoznom az elkövetkezőkben. Ne hidd, hogy szerkesztőként könnyebb a dolgom, mint eltartóként! Belépésem után kiadói főnököm próbamunkaként nyújtotta át ezt a paksamétát, ami már hónapok óta hever nálunk. Azt mondta, tud róla, hogy már megjelent néhány elbeszélésem és kritikám, s most kipróbálhatom az oroszlán- körmeimet. Szerinte hozzám méltó feladat lesz Ida néni kéziratának megszerkesztése. Ha sikerül könyvet faragnom belőle, számíthatok rá, hogy véglegesítenek a Kiadóban, szóval a tét nagy. Gondolhatod, milyen izgalommal lapoztam bele a néni dokumentumregényébe. Sajnos, mindenképpen meg kell jelentetnünk ezt a kéziratot, hiszen nem az „utcáról jött”, mint az én, újabban mindenhonnan visszaküldött elbeszéléseim.

Tehát: akár tetszik, akár nem, Ida néni társszerzőjeként, „négerként” kell kamatoztatnom képességeimet. A főnököm a lelkemre közötte, hogy lehetőleg tartsam tiszteletben a néni mondatait, csak éppen tüntessem el a magyartalanságokat. Bővítsem és mélyítsem el a cselekményt, de anélkül, hogy meghamisítanám az eszmei mondanivalót, továbbá lehetőség szerint ellenőrizzem a dátumokat, s javítsam ki azokat a tényeket, melyekre pontatlanul emlékszik.

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet az Érlelő évek iránt (mert ez a mű címe). A tartalmát röviden a következőképp lehet összefoglalni. Adva van egy sugárzó szépségű fiatal lány, Irén, aki zsenge ifjúságától kezdve részt vesz a munkásmozgalomban. A házban, ahol lakik, bérsztrájkot szervez a kizsákmányoló háztulajdonos ellen, védelmére kel a kilakoltatott proletárcsaládoknak. Tagja lesz egy munkás szavalókórusnak, itt ismerkedik meg a férjével, aki egy közeli vésnökműhelyben dolgozik, s akivel kettesben járnak mozgalmi kirándulásokra. Összeházasodnak, de a férfit néhány év múlva behívják katonának. A hős asszony egyedül marad, de folytatja a harcot: a ház pincéjében nyomdát állít fel, azon sokszorosítja háborúellenes, osztályharcos röplapjait. Illegális tevékenysége újra szembeállítja a háztulajdonossal, egy bizonyos Sternné- vel, aki feljelenti hőslelkű lakóját a rendőrségen. Szerencse, hogy Irénnek sikerül idejében elköltöztetni a nyomdát, így a rendőrök nem találnak semmit. Közeleg a háború vége: Irén fegyvert szerez, megtanul bánni vele és felveszi a harcot a megszállókkal. Közben Sternnét a származása miatt elhurcolják a nyilasok, s többedmagával a közeli Duna felé terelik, hogy agyonlőjék. Irén emlékezetes hőstette, amikor felrobbant egy német páncélautót, s ettől a nyilas suhancok annyira megrémülnek, hogy szélnek eresztik a halálra szánt üldözötteket. így menti meg véletlenül Irén volt ellensége, Sternné életét. Aztán jön a felszabadulás; itt a vége, fuss el véle.

11