Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Gál Sándor: A kert: vers
életfának is itt áll az élet- és a halál mezsgyéjén fél gyökér-koronázata a temetőkert sírjai közé fonódott másik fele a termő kert javából táplálkozik termése élet és halál közös gyümölcse ide hull őszönként az elszáradt krumpliindák közé megfakult eper-ágyásokra viszik a varjak viszik világgá élet-halál-fa csonthéjú titkát a volt-időt a lesz-időt a nincs-időt a kert visszatérés kitágult pillanat a teremtés első moccanása mag-ágy csírafakasztó öl a lefelé-tágulás misztériuma mozdíthatatlan egész belétemetve hús csont veríték belétemetve remény és gond hajnali némaságunk a kifényesedett ásó-élek történelme ami még nem mi voltunk amivé csak mi lehettünk
/
