Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok

fűződő kapcsolatáról is többet tudunk akkortól, amikor már elköltözött Szegedről, amikor már Orosházán ügyvédgyakornokoskodott apja irodájában, s személyes találkozás alig volt köztük.

Sajnosadoktorálása(1935 novembere),s Budayval való levelezésének beindulása(1936 júliusa) közötti fotóművészeti fejlődéséről alig tudunk valamit. Pedig fontos volna tisztán látni itt, mert ez a pár hónap nemcsak második — államtudományi — doktorátusát hozta meg, de szociofotós tevékenysége kialakulását is. 1936 júliusára már jelentős szociofotós munkásság állt a háta mögött. Azok a képek, amelyek ma is jellemzik munkássága hazai szakaszát, részben már készen voltak.

Valószínűleg Buday György is ezért támogatta nyilvánosság felé vezető lépéseit.

Budayhoz írott 1936. július 2-i leveléből kiderül, Buday elsősorban Rosner Károly művészeti szakíró figyelmébe ajánlotta be — nem eredménytelenül. „.. . örömmel értesítem — írta ekkor Müller Budaynak—, hogy ma kaptam levelet Rosner Károly úrtól,aki beküldte nekem a Studio két levelét és egy próbanyomatot az egyik képről. Továbbá a Studio engedélyt kér arra, hogy képeim közül néhányat a Sidneyben rendezendő nagy fotókiállításra elküldhesse és hogy szerepeltethesse egy nagy londoni fotó- kiállításon is.” A képek a Stúdióban még akkor ősszel megjelentek (a kiállításokról közelebbit nem tudunk); joggal s okkal írhatta tehát Müller: „Talán fölösleges mondanom, hogy milyen örömmel fogadtam ezeket az ajánlatokat és hogy mennyire örülök Rosner úr hathatós támogatásának.”

Ekkor persze, már a Szegedi Fiataloktól függetlenül is voltak kisebb-nagyobb sikerei. Idézett levelében írja, hogy: „Vasárnap—hétfőn újságírónap volt itt Gyopároson, voltak vagy negyvenen Pestről is és egy [orosházi] Rákoczy telepi sorozatot is rendeltek a prágai ABZ számára, persze megfelelő beállításban, ezenkívül pedig pesti lapok is vettek képeket tőlem, úgy, hogy napokig ülök most a munkában.”

De kiderül az is, még Szegeden megbeszélt Budayval egy Föld című szociofotó- sorozatot is. „Most az említett Földsorozaton dolgozom, remélem, hogy jól fog sikerülni.” S hét nappal későbbi, július 9-i leveléből az is kitetszik, hogy Buday iránti „tisztelő barátsága” egy Buday-portrét is ereményezett: „szíves sorainak nagyon örültem — írta Budaynak — és csak azért nem írtam mostanáig, mert ezt a képet akartam küldeni és ez csak ma lett készen. Remélem, tetszeni fog.”

Érthető hát, hogy — érezve Buday támogatását — a Művészeti Kollégium keretében szeretett volna „elindulni” is. „Nagyon örülnék — írta Budaynak augusztus 6-án —, ha egy lapon alkalmilag értesítene, hogy mikor tartózkodik Szegeden, mert több rendbeli megbeszélni valóm lenne. —

Most egy 20 képből álló kubikos-sorozaton dolgozom, ez szept. elejére elkészül. A «Gondolat» c. újság—Darvassal beszéltem, ő mondta — szívesen kiadná ezt a kis kötetet, melyhez egy Túri [István] nevű csongrádi kubikos ír bevezetőt. Őszintén szólva számomra mindenképpen kedvesebb lenne, ha Önökkel indulhatnék, ha erre mód lenne. Erre «Föld»sorozatommal kapcsolatban ha ígéretet nem is, de biztatást kaptam. Az utóbbi sorozat azonban annyira kialakulatlan még, a téma nagysága és komplikáltságánál fogva, hogy ehhez alighanem évek munkájára lesz szükség, míg elkészül. — A kubikos széria viszont teljesen kialakult már az elképzelésemben és néhány képem is van már hozzá, úgy, hogy ez, mint említettem szept. elején kész.

Nagyon érdekelne, hogy egy szép fotókból álló szépen kiállított cca 20X25 cm-es méretű ilyen tárgyú fotókönyv kiadásának volnának-e az Önök részéről gyakorlati akadályai? Szóval, ha a képeim tetszenének, lehetne-e szó az Önök részéről azok kiadásáról?”

Buday válaszlevele nincs meg, s az is lehet, személyesen találkozva, élőszóban beszélték meg a könyv dolgát. Nem tudjuk tehát, pontosan hogyan reagált a kérdésre.

72