Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja

is a polgári világ eszközei és formái segítségével reméli elérni.” 1943-ban, mint tudjuk, ez merészen elütő volt a kormán/sajtó és a tőle jobbra elhelyezkedő orgánumok hangorkánjától. Természetesen polgárosodáson — a kultúra területén például — a legkevésbé sem az ízlésrontó, hulladékjellegű vagy éppen kozmopolita fércmunkák érvényesülését értette. Hagyományainkban gyökerező, és minden új, valódi értéket befogadó, közösségi és közösséget formáló kultúra kivirágoztatására törekedett.

Ez idő tájt rettenetes csapás érte a Muharay házaspárt: harmadik gyermeküket szülési hiba következtében háromhónapos korában elvesztették. Muharay ügyszolgálatán ez nem, vagy alig érződött, de egyszer és mindenkorra kiheverhetetlen maradt. S kitérőként, de rendkívül fontos és jellemző kitérőként ide kívánkozik: házasságukban ez után további négy gyermek született, így hatan nevelődtek föl, erőben, egészségben. Edit asszony érthető módon egyre inkább főként erre és férjének otthoni szellemi partnereként, intuitív beszélgetőtársként betöltött szerepére fordította energiáit, nem ritkán éjeken át is.

1944-ben jelent meg Bartók Jánossal közös munkája, a Balladamondó könyv. A hatvankét csodálatos szépségű ének, vers a maga sokféleségével egyben tükrözi, reprezentálja a teljes magyar balladakincset. Muharay a bevezetőben dióhéj-ismertetőt ad a ballada tulajdonságairól, hatásáról, jelentőségéről, a baliadamondás tudnivalóiról. Bartók János a kötet összeállításának szempontjait foglalja össze, és a hiteles énekléshez ad tanácsokat. Mindketten közreműködtek kéziratos gyűjtéssel is.

Muharay sajtótevékenysége sem szünetelt. Különböző irányú munkásságának hatósugarát is növelte, hogy a KÁLÓT 1942 januárjától rábízta Ifjúságunk című lapjának szerkesztését. Egyszerű kivitelű, nyolcoldalas, gépírópapír-méretű havi újság volt ez — igen jelentős hatásfokkal. Jól szervezett olvasótábora gyakorlatilag vezérfonalának tekintette. Muharay ebben szinte maradéktalanul érvényesíthette elgondolásait és hagyománygyűjtő törekvéseit. Ebben az időszakában a régebbieknél is jobban kiviláglott az a képessége, hogy vonzotta magához a tehetségeket, és kiváló érzékkel segítette kibontakozásukat. Ebben a lapban, az ő szerkesztése idején mutatkozott be Bárdosi Németh János, Simon István, Sipos Gyula, Szeberényi Lehel. Ennek nyomán tehette közzé Tasi József az Új írás 1976. márciusi számában Simon István tizenegy — kötetben soha meg nem jelent — versét.

Szerkesztő munkája azonban csupán nem egészen két esztendeig tartott — az együttes munkájára fordította energiái java részét. Az 1943. novemberi számon már nem az ő neve szerepel. A népfőiskolának változatlanul a tanára maradt.

AMIKOR SZEBBEN BESZÉLT A TETT

A leventeegyüttes tehát egyre eredményesebben működött — és egyre fölismerhe- tőbben elkülönült a „levente-szellemtől”. 1943-ban már állandó megfigyelés alatt állott. 1944 tavaszán több tagját különböző rendszerellenes vádakkal házi katonai törvényszék elé állították. Március 19-étől a csoport magja, számos fiatal a fegyveres ellenállás útjára lépett. Muharay 1944-ben harmincezer pengő készpénzt, több vagon fegyvert, katonai ruházatot, lőszert szerzett a mozgalomnak.

„A pénzt és eszközöket nagyobb részben Major Tamásnak, Fehér Lajosnak, Somogyi Miklósnak továbbítottam. Szorosabb kapcsolatot tartottam még Székely Endrével, Donáth Ferenccel stb.” — írja életrajzában.

Erről Fehér Lajos 1969-es — második, átdolgozott kiadású — Harcunk Budapestért című könyvében egyebek között ez olvasható: „A kézigránát-utánpótlást hamarosan

59