Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja

furulyázta, Imre hegedülte és „előénekeltük” a dalokat. (Ismertük a kottát.) A 101 magyar népdal és Bállá Péter Kis magyar daloskönyve nyújtotta a hiteles szöveget-dalla- mot hozzá. Valódi értékű katonanótákat is tanítottunk. Várakozásunkon fölüli lett a siker, és foglalkozásaink is egyre melegebbek, barátibbak lettek. Később harmincnegyven fiatal ezeken az összejöveteleken kívül is találkozott vasárnap délelőttönként a Gömb utcai elemi iskolában, népdalozásunkhoz Bárdos Lajos is adott útbaigazításokat.

A Fóti Faluszínpad betiltásának híre után Töltési Somogyi Imre révén fölkereste Muharay Elemért, és fölvetette neki egy leventeszínpad létrehozásának lehetőségét, amelynek alapjai Angyalföldön megteremtődtek. Muharay érdeklődést mutatott, megismerte a körülményeket, összeismerkedett Gidófalvyval és hamarosan igen jól megértették egymást. Nem volt ebben Muharay részéről semmi megalkuvás: minden haladó, sőt forradalmi mozgalom igyekezett és igyekszik a legális lehetőségeket is hasznosítani céljaihoz. Somogyi Imre is próbálta a levente-intézményt a szekerébe fogni — például a Kertmagyarország felé könyvében.

A népdalozás Muharay révén kibővült az egyfelvonásos népmese-remekekkel, s Gö- nyei Sándor tanácsára, Haáz Sándor bevonásával népi tánccal, Lánc László és Gálna Sándor közreműködésével rendszeres énekkari próbákkal. Elemér bátyánk megnyerő magatartásé mágusként irányította, tanította, fogta össze az együttes csoportjait. Minden szava, mozdulata „ült”, mintha nekünk is eszünkbe juthatott volna. Magyarázó, bemutató hangsúlyozásai nyomán új fényt kaptak az egyébként is magukkal ragadó szövegrészek. A színjátékokhoz, az énekkarba női szereplők is verbuválódtak, eleinte főként a református leányok közül. Az egyesületi ifjak közül is számosán beléptek az együttesbe. Elemér bátyánk a próbák után időnként szívesen megivott né- hányunkkal egy pohár bort a közeli, Béke úti barátságos kertvendéglőben. Ott még kicseréltük tapasztalatainkat, és természetesen egyebekről is esett szó.

Próbáinkon rendszeresen föltűnt Gidófalvy egyenruhás, magas, szikár alakja, fiatalos arcától elütő, ezüst haja. Nem ellenőrzés, mégkevésbé valamiféle irányítás céljából jött közénk: szerette a próbák forgatagát. O külön is találkozgatott Muharayval.

Közben fölfedeztük, hogy Balta Péter személyesen tanít népdalokat, nevel énekkart szombat délutánonként a Soli Deo Gloria református diákszövetség Kálvin téri központjában. Egyre inkább élni kezdtünk ezzel az alkalommal is. Ott összemelegedtünk négyöt hozzánk hasonló korú és helyzetű fiúval, s kialakult, hogy létre kellene hozni az úgynevezett végzett diákok körét. A szövetség vezetői — így dr. Soos Géza elnök, dr. Kiss Sándor és Vatai László lelkész — támogatták az elképzelést. A Frangepán utcai nagypap viszont határozottan unni kezdte, hogy kis egyesületünk túlnőtt az általa helyesnek tartott kereteken. Némi vita után Töltési, Bagdi és jómagam (a főkolomposok) „kivonultunk” az egyesületből, működésünket az SDG-be helyeztük át. Próbákat is tartottunk a helyiségeiben, a különböző vallású és fölfogásé leventefiatalokkal közösen. Muharayt és Ballát nem kellett bemutatnunk egymásnak: régi ismerősök voltak.

Ilyen körülmények között folyt lázas készülődés a XIII. kerületi Levente Egyesület égisze alatt 1940. május 19-ére, az árvízkárosultak javára a Magyar Színházban rendezendő nagy bemutatóra. Talán ad némi bepillantást az előzményekbe Muharaynak Töltésihez írt, 1940. áprilisi levele: „Kedves Imre! Ma jöttem meg Szegedről. Az egész ügyhöz három hetünk van. Tehát: pénteken állítsatok súgót. És a kellékeket szerezzétek be, illetve vitesd fel. Fontos, hogy az összes botok is ott legyenek. A termet a következő szerdai napokra is kérjétek el. Az utolsó két hétre pedig az említett színpadot. A Magyar Színház felé is meg kell tenni a lépéseket. Próba után csinálunk egy kis tanácskozást. Kérd meg Gidófalvyt is, hogy 1/4 10-re jöjjön oda. Köszönt Muharay.”

56