Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Dobozi Eszter: OU-k és EI-k: Variáció Judit szólamára: Most...: versek
már csak az ou-kra és ei-kre fülelsz próbálod meghatározni kezed, lábad, fejed fekvését: földrajzi szélesség. .. s a hosszúság . — arcodba nézel, arcodba látsz ezekkel az ou-kkal és ei-kkel úgy vagy már mint annak a városnak névtelen halottaival azután a temetőbeli séta után VARIÁCIÓ JUDIT SZÓLAMÁRA „Nagy csukott ajtókat látok Hét fekete csukott ajtót.” (A kékszakállú herceg vára) ez az ablakon betörő ez a szárnyakon széteső ez a levélereken gördülő — valahonnan már ismerős ez a mélyvilágiság a hangok résében verdeső cirpelés vagy csippegés ezek a tüszilánk fényességű mondatok selymeken a láncszemvarratok az ott felejtett kéznyomok élek fegyelme, mozdítatlan tárgyaké mintha csak én érkeznék meg tájaimra s a torkokra forrott énekek megszólalnak újra — már-már fülemben— bár hallhatatlanul és asszonyok vonulását látni végig az elvarázsolt termeken asszonyok szótalan vonulását mintha csak én ereszkednék vissza álmaimba léptük örök üteme már enyém sóhajuk végetlen suhogása s nincs mód nem ereszkedni vissza nincs mód nem látni nincs mód nem hallani el nem fogadni mi birtokolható birtokom ajtó nyílik, ajtó zárul s jaj, hol van még a hetedik a hetedik milyen messze
