Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Hatvani Dániel: Erre csörög a dió: regényrészlet

alábbhagyott, s Aliz irodalmi karrierje is megfeneklett, újra kitört rajta az életundorig fokozódó mélabú. Szikszai Eleméren időnként rettenetes fáradtság vett erőt, rászokott a konyakozásra, diáklányokról, harmatos szüzekről ábrándozott; a vele felváltva viszonyt folytató két ápolónő az osztály folyosóján a betegek szemeláttára kapott hajba, kölcsönös lekurvá- zások közepette; az osztályvezető főorvos erre behívatta, s közölte vele: bármennyire is jó nőgyógyász, ez volt az utolsó eset, amit hajlandó elnézni, de legközelebb a legeny­hébb kilengés esetén is etikai bizottság elé állíttatja. Szikszai megígért fűt-fát, hogy rendbeteszi zilált magánéletét, s a kórházat sem óhajtja összetéveszteni a bordéllyal, de aztán csak annyi történt, hogy ügyletei bonyolítása során a korábbinál óvatosabban járt el, körültekintő konspirációval. A hatvanas évek vége tájt konyaktól hagymázas álmaiban többször látta magát óriási gumikesztyűnek, mely előtt végeláthatatlan sorokban várakoznak a széttárt combok oszloperdői között az irritációtól duzzadt, fehérfolyásos vaginák, s midőn az irtózattól elkezdett hadonászni, ujjai kaparókanálban végződtek; lihegve, kiszikkadt szájpad­lással ébredt, s józanul számotvetve helyzetével ráébredt: sürgős helyváltoztatásra van szüksége. Amikor sejtelmeit Aliz elé tárta, kiderült, hogy az asszony is hozzá hason­lóan érzi magát. A sorsközösségben összemelegedtek, s Aliz, életében először és utol­jára, teljes értékű élvezetet talált a szeretkezésben. Egy hét múlva Aliz azzal állított haza, hogy hallotta valakitől: a kunbodlári szülőott­hon vezetői állásának betöltésére pályázatot hirdetnek, s az ottani patika vezetője pár hónapon belül nyugdíjba megy. Szikszai nem habozott; megpályázta az állást, s nem soká közölte vele a megyei egészségügyi osztály: készüljön a költözködésre: Kunbod- láron nemcsak a vezetői állás, de háromszobás szolgálati lakás is várja. S természetesen a felesége is számíthat a főpatikusi kinevezésre. Kunbodláron berendezkedtek, s egyhamar kapcsolatba kerültek mindazokkal, akik számítanak, illetve számítottak már akkor is. Fél év sem telt el, amikor a doktort a la­kásán kereste fel Salkovics, a vízmű igazgatója, s négyszemközt közölte vele, hogy titkárnője — ki különben elvált asszony —teherbe esett, s jó volna az abortuszt a lehe­tő legdriszkrétebb módon elvégezni, és ő természetesen nem lesz hálátlan, hiszen nem nehéz kitalálni, hogy ki a „tettes”. Szikszai óvatos volt, nem adott azonnali beleegyező választ, s miután a következő napokban körülpuhatolózta a vízmű vállalat házatáját, értesítette Salkovicsot: a rendelés teljesíthető. A műtét után újra megjelent Salko­vics, megpendítve, hogy véletlenül van nála tízezer forint, de Szikszai sértődött arcot vágott az ajánlat hallatára, hozzátéve, hogy tíz évvel korábban két kézzel kapott volna a pénz után, de neki többet érne a barátkozás, ami mégiscsak emberibb, mint az a büdös pénz — bár állítólag nincs szaga —, s az igazat megvallva, pillanatnyilag nincs is rá szüksége. S miközben konyakosüveget vett elő, ajánlotta, hogy igyanak pertut. Szikszait három hónap múlva üzemorvosnak hívták a vízmű vállalathoz. Mellékállás, heti kétórás rendeléssel ... A vállalatnál ekkoriban vált mozgalmassá a kultúráiét; a fiatalok kezdeményezték, hogy rendezzenek irodalmi vetélkedőt, ám a zsűri elnökéül kiszemelt magyartanárt a rendezvény előtt két nappal szívinfarktussal kórházba szállí­tották, s ekkor valakinek eszébe jutott: a főpatikus asszony irodalmi kérdésekben is rendkívül tájékozott, sőt versei is jelentek meg a megyei lapban. S csakugyan, Aliz zsürielnökként remekül helytállt; szellemes, frappáns összefoglaló értékelést adott. Az ajándékul előkészített herendi vázát maga az igazgató, Salkovics adta át Aliznak. A főpatikus asszony, ha a megyeszékhelyen nem is, Kunbodláron már kínosan ügyelt arra, hogy a jólöltözött és ápolt nő benyomását keltse, ezáltal is ellensúlyozván alakjá­nak előnytelen adottságait. S úgy gondolta, hogy ennyivel nemcsak önmagának, de a férjének is tartozik. Ezért is támadt fel ezen az estén a magas, vállas, délszakiasan kreo­20

Next

/
Thumbnails
Contents