Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
el tőlem ... (kapkod a levegőbe, remegő lábakkal áll. Dr. Campbell lassan odamegy hozzá és a ziháló, reszkető Csornát visszafekteti, betakarja) Nem vehetik el!... dr. Campbell: (nem érti, mit mond Csorna, egy darabig áll, aztán lehajol hozzá) Igya ki Mister Csorna. Körösi: (csöndesen) Már késő. Érzem, hogy késő ... Éppen az aranykapu előtt!... dr. Campbell: (halkan, maga elé) Ezt a lázat nem bírja ki! .. . (hangosan) Ki kell innia az orvosságot! (Újra halkan, maga elé) Aranykapu?.. . (csóválja a fejét) Körösi: (fölemelkedik az ágyról, és úgy mondja, ahogy a gyerekek) Andandénusz, szó- rakaténusz, szóraka ... Hallja?! Maga ezt nem érti! Gyerekmondóka, kiszámoló ... Játék! Doktor Campbell! Ki tudja, hány ezer éves játék?! ... Én se értem! Mi ez, hogyan és mikor került bele a nyelvünkbe? És miért őrződött meg? Miért éppen a gyerekek óvják, őrzik?. .. Pogány dolog, igen, valami pogány ... Ó, ha látta volna a csík- rákosi templomtornyon a rajzokat! Édesapámmal jártam ott... A keresztény templom tornyán, ki tudja hány évszázada, ott ragyog a Nap! Meg az antilop, a szarvas! A csodaszarvas! . .. dr. Campbell: (maga elé) Nagyon lázas! . . . Igen, nem bírja soká. .. (fönnhangon) Mister Csorna, kérem igyon ebből . . . Jót tesz. Körösi: (kissé megnyugodva) Iszom, (iszik) Köszönöm, (csöndesen) Nagyon fontos ez nekem, Mister! Igen, andandénusz ... Hallgassa csak! dr. Campbell: (próbálja utána mondani) Annande ... Ann ... Körösi: (szelíden) Nem így, Campbell. Andandénusz... Székelyföldön így mondtuk. Magyarországon pedig így mondják a gyerekek: antanténusz. .. A nap! Az imádott Nap ott van a tornyon. Honnét került oda?... És az aFanykapu! . . . Meg kell találnom! ... Aki elszántan és állhatatosan keresi istenét, a pokolban is megtalálja. dr. Campbell: (halkan) Már megint a láz ... Nem tudom, mikor beszél ő, mikor szól a láz... (hangosan) Feküdjön vissza, pihenjen! Körösi: Csak még annyit doktor Campbell, hallottam, amint azt mondja, nem érti az aranykaput!... Kormányzó! Én sem értem. De egyszer-kétszer beálltam a táncolok közé, mert Kádár Anna adta a kis kezét és együtt énekeltük: „Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske ...” És most figyeljen, Mister Campbell! így folytatódik: „Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!...” Honnét került oda, és miféle aranykapuról van szó?... (kiáltva) Aranykapu!... (reszketve visszahanyatlik, mormolja) Nyitva van az aranykapu ... Kádár Anna ... Ő tudná ... Anna ... dr. Campbell: Ez már a vég!... A láz végez vele ... Nem értem, mi lakozik ebben a mindig szűkszavú, csöndes emberben? Miféle indulat?... Kádár Anna: (fiatalosan, lengén, mintha fényből való árnyalak lenne, nesztelenül megjelenik) Tudom, Sándor ... Körösi: (fölugrik a fekhelyéről, ledobja magáról a takarót) Anna! Kádár Anna! (odamegy hozzá) Sokszor gondoltam rád ... Már ott a faluban, a mi kis falunkban ... dr. Campbell: (határozottan) Mister Csorna!... Kérem, pihenjen le!... Körösi: (mintha a doktor nem is volna ott, Kádár Anna erősen megvilágított alakja felé fordul, miközben felerősödik a szél zúgása) Anna! Fúj a Nemere!... Ránk zúdul az Árpád-tetőről, a zágoni Mikesek földjei felől fúj ... (didereg) Anna: Igen Sándor, fúj a Nemere ... Bennünk fúj, átjárja szívünket, lelkünket. . . Körösi: De mi mégis ott állunk az iskolaudvaron .. . Anna: Ahol annyit méláztál, Sándorka ... Sandri... Nem is mertünk szólni hozzád, mert a te arcodon is örökké fújt a Nemere ... Fújt a messzire néző szemedben ... Körösi: De azért egyszer, Anna, egyszer játszottunk. Körbe álltunk, és te adtad a kezed ... (odamegy hozzá) Add most is, és játsszunk! Ugye, tudod még a dalt?... Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta... 5
