Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
elég jó módban élt; a vagyont nem sokra becsülte, mint az élet szépségeit. Nem kerülte a munkát, mert megveté a restet, de nem is tartotta életcélnak. A beszédes, józan magyar ember típusa; anyám sokban hasonlít hozzá: nemes szíve, emberszeretete, szigorú erényessége, mély átgondolása az emberi létnek és istenségnek, életnek és halálnak; jellemzik őt is. Tiszta ítélet, amely az igaztalanság ellen síkra száll, üldözi a bűnt, míg hiszi, hogy megjavíthatja a bűnöst, de nem Ítél farizeusi gőggel. Merem állítani, hogy szellemileg hozzájuk állok legközelebb a világon. [... ] 797 7. márc. 4. Szüleimnek aranylakodalmán otthon voltunk. Összejött az egész rokonság: mi 6-an testvérek, mind párosán, a 25 unoka közül 21-en, azonkívül a sok első unokatestvér családjaiból valók. Pompás vacsora volt két szobában, közben felköszöntők hangzottak, melyek sorát én nyitottam meg. Majd a Laci szavalta el a versemet, s a kis Péter a felköszöntőjét. Nem ment némi érzékenység nélkül, de utána annál jobban mulattunk. A fiatalság kezdte, s a jó családias hangulat mindenkit elragadott, utoljára már mi is, sőt édesapám is részt vettünk a táncban. A szünet alatt felújítottuk falusi szokás szerint a régi nótákat. Bor is fogyott elég. Úgyhogy a gyerekek kivételével kivilágos-virradtig mulattunk, sőt egy páran már a helyszűke miatt is fennmaradtunk s dalolgattunk egész délelőtt. Örültünk, hogy jól sikerült; szegény szüléink megérdemlik, hogy most, mikor a szomorú öregség beköszöntött, ilyen kitüntető meleg ünnepélyben részesüljenek. Hadd legyen hátralevő csendes életünknek még egy szép emléke. Az én életem pedig folyik egyformán, csöndesen. Az iskolában mindig több tudással — főleg a földrajzban — dolgozom, de már jobban érzem a terhét. 4 óra után szörnyű fáradtnak érzem magam. Nálam nem annyira a kitűnő eredmény a fontos, minthogy a fiúk szeressék a tárgyat, s átvegyék hazafias érzésemet. Arra, hogy valamit tudományosan dolgozzam, nincs sem időm, sem tehetségem. Még legjobban áthat az a gondolat, hogy tankönyveket kellene írni. A nyárra tervezem Magyarországét, de nem állok jót érte, hogy elkészül. Sok bajunk volt az örökséggel. Végre most januárban úgy oldottuk meg a dolgot, hogy a Böhméktől átvettük a Bajnok u. házat egészen. Most átalakíttatjuk, s készülünk átmenni lakni június végén. Persze olyan nagy a teher rajta, hogy igen kevés haszon lesz belőle, vesződség meg annál több. Most is az egyik lakó nem fizet (igaz, csak 20 írtról van szó), de nem tudjuk kitenni a lakásból, s egy másik részletben törlesztget. Egy lakás pedig még kiadatlan. Most csináltatjuk a keresztpapa síremlékét is. Különben a társulati élet föllendült. Erős tanári kongresszus követelte a fizetésrendezést; a budapesti tanári kör is kezd újra élni. A dalárdában mint választmányi tag segítem hátra a közügyet. Újabban tagja vagyok a földrajzi és történelmi társulatoknak is; amott elég gyakran részt veszek a „hallgatásban”. így éldegélünk; múlik az élet, növekszik a múltunk, s fogy a jövőnk. Jegyzetek Horánszky: Horánszky Nándor (1838—1902) ügyvéd, politikus, 1902. március 4-től április 19-ig kereskedelemügyi miniszter. Márki: Márki Sándor (1853—1925) történetíró, egyetemi tanár. Sebestyén: Sebestyén Gyula (1848—1911) 1894-től a vidéki állami tanítóképző intézetek miniszteri biztosa. Számos iskolai tankönyvet is írt. 84
