Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
A kis család igen jól érezte magát Szilason, a Lacinak különösen pompás volt a falusi levegő, meg az én erszényemnek is a 2 havi „ingyenélés” — különben az 500 frtos lakást nem bírtam volna ki. Szilasról szinte csináltam kerékpártúrákat, bárha többször pórul jártam a kerékpárommal a rossz gumija miatt. Voltam Bogárdon 4-szer vele, Dégen 2-szer, Simontor- nyán 1-szer; a határban mindenfelé. Aug. végén 2 napot Gyönkön töltöttem. Aug. végén Szolnokra érve sok bajunk volt a lakással — csupa por volt minden. A nyáron nem féltünk itt hagyni, mert tűz és betörés ellen is biztosítottam. A f. év sok munkával indult meg. Heti 26 óra, aztán I. osztály főnöksége, latin és magyar nyelvi tanítással szakadt a nyakam közé. Egy kissé szokatlan mesterség, de majd csak megy. [ . . . ] Az obstrukciónak nincs vége; de talán készül a megoldás. Egy hét óta Tisza a miniszterelnök. Az ellenzék harcot indít ellene, de már a közvélemény nincs mögötte, sok az éhes tisztviselő, ki várja a fizetésjavítást, a sok gazdag ember meg félti mostani helyzetét. Készülök Erzsébet királyné emlékbeszédére — immár 3-szor. A család egészséges. Vilmát a legutóbbi strapa megviselte. Ingerült kezdett lenni. Hozzá én sem voltam a legrózsásabb állapotban. A Laci egészséges, kissé makrancos. Nadrágot kapott már ...[...] A f. hóban az Ipartársulatban tartottam egy előadást Deák Ferencről. Sőt egy nagy feladatot akasztott a nyakamba Szolnok város közönsége, midőn a Rákóczi-ünnépén tartandó beszédet rám bízta. Szerencsére az ünnepet elhalasztották, mert sikerült megnyerni Thaly Kálmánt. 1904 Febr. 14. [.. . ] benne vagyunk az új évben és csak most jut eszembe ide írni. Rövid áttekintése a lefolyt időnek. Karácsonyt együtt töltöttük a pestiekkel, itt volt a papa, a Guszti néni, Kálmán. [. . . ] Újabban hozzáfogtam a román nyelv tanulásához, habár a nyelvtanom nem a legjobb. Egészségünk jó. A múlt vasárnap — febr. 7-én — szabad előadás,, a magyar viseletről.” Mint fontos világeseményt sietek fölemlíteni a japán—orosz háborút. A japánok febr. 8—9-e közti éjjel a Vejhajveji kikötőből megrohanták Port Arthurt és ott a meglepett orosz hajók közül 3-at harcképtelenné tettek, másnap Csemulpóban süllyesztettek el 2 hadihajót. E hírre roppant öröm támadt mindenfelé. A népek természetesen mind a japánok mellé álltak, mert a kis japán szabadságáért küzd a két világot átölelő óriás ellen. Csak a német császár szeretné az orosz szövetséget — no a mi bécsi politikusaink is —, meg a balkáni szlávok adják a lojálist. Legközelebb a szárazföldi haderő összetűzését várják a koreai Rubiconnál, a Jalunál. Itt mindenki azt sejti, hogy az oroszok lesznek előnyben, viszont tengerin Japán máris szilárdan áll. A minap jött Labriola olasz egyetemi tanár halálhíre Rómából, kitől ezelőtt 7 évvel oly szívesen tanultam. Nem annyira sokat tanított ő, mint inkább az igazság kimondására bátorított mást. Papi, fejedelmi, nemesi uralom, sőt a burzsoázia ellen is harcolt a humanizmus, az igazság nevében. Én nem feledem el emlékét! 1904. május 7. Úgy hamarosan összefoglalom a lefolyt időt. A február és március hónapokban jó téli idő mellett végeztük a rendes munkát. Nem igen tudok semmi kiemelkedőbb mozzanatot. Mindvégig a japán háború kötötte le figyelmünket, majd 81
