Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Azért ha Kelemen például szemtelen — már pedig melyik legény nem az ma, ha alka­lom nyílik —, félek, hogy bűnre csábítja. Még megemlítem utolsó nagybányai működésemet: „A román nép eredeté”-ről írtam egy dolgozatot, s az két közleményben megjelent a Nagybánya és Vidéké­ben. [... ] Szolnokról nagyon sokat tudnék írni már. A múlt héten száraz idő volt és így a nap­fényben mindjárt szebbnek tűnt fel előttem. [... ] Itteni munkásságomról elég legyen annyit, hogy nehéz a helyzetem. Latin, magyar, görögpótló mind ismeretlen előttem. Hozzá Beke mindenből nagyon elmaradt. A direk­tor meg beteges, akivel bajos érintkezni. Mindjárt márc. 1-én meglátogatott az apósom, s együtt kivettünk egy házat — azaz emeleti lakást — (5 szobásat) 500 írtért 1 /4-évi felmondással. Az egyetlen kivehető üres lakás (még két szobás sem akadt), sajnos, azt mondják, hogy poloskás. A hét folyamán kétszer is mulattunk. Talán kedden éjfélig és tegnap éjfél után 2 óráig. Szinte lumppá tesz Hommer Jóska, Mátrai, Ragán, Vágner. A tanári kar tehetséges emberekből áll, csak veszekedő kissé, klikkekre bomlik. Szóval már nagyvárosias. Egymással nem is érintkezik néhány. Gúnyolják, szidják alka­lomadtán egyik-másik társukat. Én iparkodom minddel jó viszonyba jönni, néhánnyal belsőbb baráti viszonyba is. Különben egyébről később! Március 11. Ma két ritka dolog történt velem. T.i. tegnap is ma feküdtem le. Tegnap du. Németh 11léséknél borfejtés volt, ami jó ramslival végződött 1 /2 9-ig. Akkor a bor hatása alatt nem tudtunk szétoszlani, hanem Ficsór Jóskával — vén korhely drusza — elhíttuk őket vendégül mihozzánk a Schefcsikbe. Ott a mi vendégeink voltak vagy 1 /2 2-ig (5 + 5 írtba került kettőnknek), s tarokkoztunk, 3-an meg 21-eztek de 30—40 írtig. Akkor még kávéházba is elmentünk, ahol húzta a cigány, s kiadtunk összesen 25 frtot. (3 frt 80 esett rám). 4-kor elszöktem tőlük, lefeküdtem. Mikor felébredtem, nézem az órát, hát látom, hogy 1 /4 9. Kábultam erősen, azonnal megírtam egy névje­gyet az igazgatónak, hogy erős fejfájásom miatt nem mehettem el. 3/4 9-kormárott voltam, s 9-kor személyesen bocsánatot kértem, s elmondtam a tényállást. így sem jártam még. A direktor szemrehányólag említette is, hogy nagyon szép minősítést kapott Nagybányáról, azért csudálja, hogy ez megtörtént. A másik nagy dolog: a feleségnek, Lacinak, Ilonkának az átutazása. Szegények, na­gyon meg voltak viselve. Különösen Lacikát elkábította a sok fáradtság. No majd kipihenik magukat a papáéknál. Ezzel hát Nagybányától elváltunk, s csak az emlékek fűznek oda. Valószínű, hogy a lakást rendben elfoglaljuk, s 14, esetleg 16-án megszálljuk. [. . . ] Csak már helyen legyünk, inkább eltűröm még a poloskát is. April 5. A sok baj elmúlt; itt a húsvéti szünidő. Vége a mindennapi tanulásnak egy időre, s a drukknak. Márc. 12—15-én itt volt a főigazgató, s igen kíméletesen vizsgált, csak történetből hallgatott meg. Külön is fogadott barátságosan Francsics, s felajánlotta, hogy ha óhaj­tom, a latint másnak adja, s nekem meg 2 görögpótlót. Örömmel egyeztem bele, de bizony nem tudtam átadni még, mert Csics kollega, lányának vörhenye miatt, nem járt azóta iskolába. Azóta szolidul éltem. 16-án megjött a család és a bútorokat beraktuk. Első két nap valósággal táboroztunk az 5 szobás lakásban. Majd a bútorokat bebrunolinoztattuk (7 frt), az ebédlő dívánt áthúzattuk szőnyeggel (26 frt), a függönyöket felrakattuk (27), vettünk kereken 20 írtért futószőnyeget. így aztán 3 szobát úgy berendeztünk, hogy 78

Next

/
Thumbnails
Contents