Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

hallok, hanem indulok, hogy lássák az illetők, mennyire nem helyezek súlyt arra, hogy van-e szerencsém együtt sétálni haza, vagy nincs.

Különben is én olyankor rossz társalgó vagyok, mert az órán történtekkel vagyok elfoglalva. [... ]

Okt. 15. Lefolytak a nagy ünnepek. Szeptemberben a Wesselényi, majd az országos jellegű Kossuth-ünnepély, a f. hónapban pedig okt. 6-i, majd a fényes kolozsvári Mátyás-ünnep. A szép Mátyás-szobor leleplezése okt. 12-én volt a korona képviselője: József Ágost főhg. és a kormány majdnem összes tagjai jelenlétében. Sok gyönyörű hazafias beszéd hangzott, sok szép jelenet hatotta meg a honfi szívet, de disszonancia nélkül ez az ünnep nem múlhatott el. A Kossuth-ünnepen hiányzott a korona s az összes főbb kormányférfiak — sőt sok helyen a kicsinyek is. Kolozsvárott ott volt minden tényező, de ott volt a mi szomorú emlékű „Gotterhaltenk” is. De hogy ott ne legyen, hogy meg ne szokjuk sziréni hangjai mellett azt a nemzeti önállóságunk bukását hirdető dalt, az ifjak a Hymnuszt, majd a Kossuth-nótát énekelték mellette; abcug is hallatszott.

Én nem tudom, melyik legyen az okosabbik, de úgy képzelem, hogy a 20-ik században a nemzet több, mint egynéhány úgymondott — bíborban született — király és főherceg. [.. . ]

Sok adatot gyűjtöttem a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag; nagy gondot helyeztem főleg a Vili. beli történelem tanításra. Vagy két hét óta egy holnap tartandó felolvasásom foglalkoztat; címe: „Az igazság és hamisság a történelemben”. Gyorsan, 7 nap alatt készült munka, tehát távol van attól, hogy valami nagybecsű legyen.

Legnagyobb bajom most az anyagi kérdés. Most már értem, hogy miért van tele panasszal a tisztviselői kar, és adóssággal. Mindenki tovább nyújtózik a takarónál — néha, önfeledt pillanatában. Hazafias, társadalmi egyéni vágyaink csak úgy csalják ki filléreinket! Bajom éppen nincsen, hiszen vagy 100 frtom van a takarékban, 500 frtom édesapámnál, azon kívül apai sapósi, keresztapai örökség néz reánk. Csak a mostani jövedelmemből nem tudunk kijönni: az bánt. Fizetésem —a 25 frtnyi levonás mellett — 80 frt és a tornáért 35 frt, azon kívül 4-ed évenkint az apósom 100 koronát küld: és ez mind elfogy. Sőt vagy 80 frt adósságom van pár hónap óta. Vilmának havi pénzül 80 frtot adok nov. 1-e óta, csak ne panaszkodjék már minden hónapban; ráadásul neki adom az apósom évi 200 írtját: ruhára neki és Lacinak.

Eddig jegyeztem a kiadást, de ezentúl nem. Úgysem lehet abból tanulnom semmit. De azért én is nagyobb könyvvásárláson töröm a fejem.

1903

Január 21. Sok érdekes, életbe vágó dolog történt velem. A nov. felolvasásom elég szenzációt keltett —főleg a két hittanárnak nem tetszett iránya, de annál inkább másnak.

A decemberi hideget szobai munkával töltöttem jórészt. Karácsonkor itt volt az apósom és Kálmán sógor, de nem sok ör ömem tellett az ünnepekben. Vilmának egész hónapban fájt a gyomra, Ilonka a szentestétől második ünnepig feküdt.

A háziúr meg kiadta a lakásunkat: Prichradny nevű házasulandó mérnöknek, ki a szomszéd lakást is kiveendi.

Dec. 28-án Budapestre utaztam az apósommal, ahol a minisztériumban s több helyen bemutatkoztam az áthelyezés ügyében.

Boncz, Darvai, Lánczy Gyula, Lóczy, Duma igazg. Buday stb. Darvai tett is mindjárt egy ajánlatot, hogy t.i. Szolnokra áthelyezhetne, a szolnoki kollegát, Bekét pedig Arad75