Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Sok mulatás esett ebben a hónapban: névnapok,főigazgatói, március 15-iki bankett Friedmannál. Márc. 15-én először voltam zsidó templomban; meglepett különös kendőjük, s a pap ideges, dervisszerű szónoklata.

Tegnapelőtt egyszerre 8 levelet írtam, mert egy hónap óta arra sem értem rá, s egy másik hónapig nem érek rá. Nagyon hull a hajam — a sok szellemi munkától, mint hiszem, mert pl. nemi élvezetben, ami pedig leginkább oka, már hónapok óta nincs részem.

Március 27. Nem kellene most ide írnom, mert nem a legjobb hangulatban vagyok, de talán éppen azért nem fog ártani, ha egyet-mást ideírok.

A családi életünkről kell szólni, mert az utóbbi időben nagyon előtérbe nyomult sok kellemetlen oldala.

Nem említem azt, hogy pénzügyünk rosszabb, mint számítottam. Ugyanis évek óta 350 frtot kapok a tornáért, de azért 600 írtunknál több nincs félretéve (1750+200 helyett), sőt nem egyszer nélkülözni kell.

Nem említem azt, hogy az érzéki része az életnek több mint egy év óta jóformán megszűnt köztünk egyrészt, mert hónapokig nyavalyás, másrészt, mert fél, hogy teherbe esik. Szerencsére nyugodt természetű vagyok, sokat dolgozom és tornászom, ami megkönnyíti az önmegtartóztatást.

Csak legalább látnám, hogy van életrevalóság benne, de amilyen a külseje, olyan a lelkivilága: sápadt, borzas, kissé görbe hátú, sovány, de edzett, bírja a munkát, egyszerű a slamposságig.

Éppilyen szürke a lelkivilága: túlokos szinte, de kedélytelen, ingerült minden csekélységért, senkiről — rólam sem tételez fel jót, míg minden rosszat képes elhinni. A társadalomban nem tud szerepelni: néhány jó barátnője van, de azok szinte hozzá hasonlók; azok férjei sincsenek megelégedve velük.

Egyedül gyerekének él, s ez a legfőbb érdeme, amiért megbecsülhetjük. Szoptatta immár 11 hónapon át, ruhát varr neki, mos rá, füröszti, játszik vele. Szinte sokallom a költségeket. Hogy Laci egészséges, az ő érdeme.

De amennyi örömet leltem Laciban, sokkal inkább gondoskodott arról, hogy keserűséget is nyeljek le, úgyhogy már nem egyszer gondoltam rá: legjobb lett volna meg se házasodni.

Az utóbbi hónapokban igen sok baja volt a cselédekkel; nap nap után veszekedik velük, s ami engem is legjobban bosszantott, az, hogy háta mögött ráadásul kinevették, tüntetőleg danoltak, feleseltek. Gyűlölöm a port, mert el is tudom kerülni, ha csak a végletig nem kényszerítenek; kikeresem a pör okát, okkal-móddal, maró gúnnyal ha kell elnémítanom a visszaélést, úgyhogy hangosabban egy szót sem kell váltani.

De Vilma heves fellobbanó teremtés; egy viráglevélért képes volt sírva fél napig porolni, vagy a vonalzójának hegyéért, amelyből egy kicsit kitörtem. A múltkorokban, mikor Laci tanult járni, elszakítottam kissé a ruháját, midőn Laci elesett, én meg hátul a ruhánál fogva tartottam. Alig lehetett észrevenni, de azért a „szemtelen” stb. kifejezések csak úgy omlottak, úgyhogy engem is elhagyott a birkatürelem, s osztogattuk a címeket, pl. „idétlen sápkóros”.

így van a cselédekkel méginkább. A bili nincs a helyén, a kávé későn jön; a porolás sorrendje stb., stb. nem helyes. Annyira ideges, hogy a pesztrának mindjárt pofont ígér, amit azonban mégsem ad meg.

Bizalmatlansága az itteni cselédekkel jogosult is; mert mind kurva kisebb vagy nagyobb mértékben — a mi konyhánk meg külön bejáratú, és bár csúnyák a cselédeink, csak akad egy-egy éhes gavallér; amellett tolvajok pl. édesség, pálinkafélék stb. Egyszer gyanakodik, hogy egy sör eltűnt vagy egy ruhadarab nincs meg, máskor a kamará70