Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Ittzés Mihály: Kodály Zoltán levelei Kner Imréhez
nek, írott egyik levelében említi a nyomdász, hogy a kis könyv elkészítését Kodálynénak megígérte. Az ugyancsak Tolnai Gáborhoz — 1939. augusztus 8-án, — majd 11-én írott levelekből tudjuk meg, hogy „régen szerette volna már elolvasni Misztótfalusi Kis Miklós »Mentség» című munkáját, Kodály Zoltán említette a múlt héten s ezért vált újra aktuálissá”. A második levél a nagyszerű kiadvány tervének fogantatásáról így vall: „Kodály Zoltánnal beszélgettünk a dolgokról és ő mondta, hogy ki kellene újra adni a Mentséget.” A Kodályékkal való levélváltás központi témája is a Psalmus és a Mentség a következő időszakban. Közben azonban — augusztus 11-én — levélben köszöni meg Kodálynénak a szíves fogadtatást látogatása alkalmából, s viszonzásként néhány üveg bort küld, amelyet még édesapja, Kner Izidor tett el családi ünnepekre. Édesapja szőlőműveléséről és az ifjú Kner Mihály Kodályéknak megküldött kis nyomdai stílustanulmányairól ír a következő levélben augusztus 18-án. 1939.október 26. Az újabb levél arról szól, hogy „csak most sikerült megvalósítanom Feleségem régi kedves elgondolását a Psalmus szövegének új kiadásáról, amelyet a magam részéről kiegészítettem a Bordal szövegének stílusos kiadásával. A bőrbe kötött példányokat a Tanár úr könyvtárának szántuk, a többieket pedig, a kolofon szövege szerint, a híres «Grolieri et amicorum» példájára, a Tanár úr szíves rendelkezésére küldtük.” — mondja a Kodály Zoltánnéhoz címzett levél. „Nagyon sok szeretettel csináltuk ezeket a kis könyveket s örülnénk, ha öröme telne bennük a Tanár úrnak is.” — vallja a levélíró. A november 5-én kelt, Kodálynéhoz szóló levél részletes beszámoló a baráti kiadvány munkálatairól, a szövegváltozat kiválasztásáról, s egy esetleges új, összehasonlító kiadásról.19 Visszatér egy régi könyvvel kapcsolatos témára is. Emma asszony talán csak karácsonyi ajándéknak adta át férjének a Kner-féle Psalmus díszpéldányait, mert Kodály köszönő levele ezekben a napokban íródott. 10.20 Budapest[, 1939.] dec[.] 26[.] Kedves Kner! Igazán elhalmoz, még egyik küldeményt meg sem köszönhettem, már itt a másik. A Históriák nagyon sikerült, bárcsak többet lehetne ezekből a közönség közé vinni, perspektívát kapna a tágabb magyarság felé. A Psalm, szöveg és a Bordal is apró remekek. De akár hiszi akár nem, nekem valami azzal nem okoz több örömet, hogy személyes összefüggése van velem. Elgondolom: még egy kis papír, munka, esetleg az ifjú Mihály legény közerműködése: és megvan pl. a Misz Tótfalusi „Mentsége” hozzáférhetetlen egyetlen példányából kiemelve, sokak okulására. Mihály is jó nyomdásznak indul, egy sajtóhibát ugyan mindjárt megláttam mikora Mikes- levelet kinyitottam, de a többit nem kerestem, nem volt rá egy arany kitűzve, mint az amsterdami bibliában. Dehát sajtóhibákon keresztül vezet a tövises út a magas hegyre. Sok karácsonyi, újesztendei jókívánsággal mindkettőnk meleg üdvözletével Kodály Zoltán Kner Imre 1939. december 29-én reflektál Kodály soraira, örül, hogy a Históriák című kötet tetszik Kodálynak. A kiadás gondjairól ír egy „olyan országban, ahol a közép- osztály — mint Nékám professzor az Orvosi Könyvkiadótársulat közgyűlésén megállapította — bibliofóbiában szenved, s ahol igen széles rétegek, talán a többség nem vehető mint könyvvásárló számításba ...” Nincs lehetőség kellő példányszám elérésére, ezért foglalkozik a „személyes jellegű könyvekkel.” Megérti, sőt osztja Kodály ellenérzését „az ilyen . . . Privatdruckokkal szemben, — érzem és tudom, hogy csak az a könyv teljesíti hivatását, amely tömegekhez szól. De hát a zenésznek is szabad a maga örömére, négy fal között, magányában zenélnie. És én már ismételten csináltam ilyen személyes jellegű könyveket. A tiszteletemet nem tudom másként, mint a magam módján kifejezni, úgy, mint a bohóc, aki titokban bukfencet vet a Szűzmária előtt. És 61
