Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Elkallódó tehetségeink
mennek az emberek dolgozni. És ugyancsak közgazdászként azt kell mondanom, hogy az úgynevezett második gazdaság az egész országnak is hasznot hoz, kézzelfogható hasznot, bárhogyan közelítjük is meg a kérdést. Hát .. . így látja a közgazdász. Csakhogy a dolgoknak nem egy oldala van. S a legnehezebb H. F. felől megközelíteni az ügyet. Egy biztos: nem szeretnék H. F. lenni. Dr. £. D. kiváló tüdőszakorvos. Öt évig az ország egyik legjobb klinikáján dolgozott; kutatásainak eredményeiről több cikkét is közölték külföldi szaklapok. Egy alkalommal huszonnyolc évesen meghívást kapott egy londoni orvoskongresszusra. Három éve fegyelmi úton eltávolították a klinikáról. Az ok az ital. Dr. E. D. jelenleg körzeti orvosként dolgozik. E. D. legjobb barátja: Annak idején évfolyamtársak voltunk. D. már akkor kitűnt mindannyiunk közül. A Tudományos Diákkörökön tartott előadásait még a professzorok is eljöttek meghallgatni. Az egyetemről mindjárt a klinikára került, s ettől kezdve egyre feljebb ívelt a pályája. Harmincévesen az ország öt legjobb tüdőspecialistája közt emlegették . . . Most megint együtt vagyunk, s én egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ő ugyanazt csinálja, amit én, csak egy másik körzetben. Még most is csodálatos diagnoszta. Úgy olvas a röntgenképből, mint más könyvből. Gyakran kérek tőle tanácsot, s vakon hiszek abban, amit mond. És . . . végtelenül sajnálom, hogy ide jutott. a rendelőintézet igazgatója: Örültünk, amikor az üres körzetet be tudtuk tölteni Dr. E. D.-vel. Nem mindegy, hogy orvosainknak egy vagy két körzetet kell ellátniuk. Tájékozódtunk E. D. múltjáról, nemcsak a tudományos eredményeiről tudtunk, hanem az alkoholizmusáról is. Sajnos, ezt az utóbbit közelebbről is megismertük az eltelt három év alatt. Eddig két fegyelmit adtunk neki. Most ott tartunk, hogy még egy fegyelmi, és elbocsátjuk. Kiemelkedő szaktudás ide, orvoshiány oda, nem engedhetjük meg, hogy valaki ne lássa el rendesen a munkáját, s főleg hogy hírbe hozza a többi becsületesen dolgozó orvost. A tehetség kevés, a tulajdonosának vigyáznia is kell rá. Ezt nem tudja megtenni más helyette. Dr. E. D. felesége: Én már mindent végigcsináltam vele: veszekedtem, válással fenyegetőztem, sírtam, könyörögtem. Hiába. Megpróbálta az elvonókúrát is. Már kétszer. Először azt hittem, elsüllyedek, amikor oda került. Akkor még a klinikán volt. Másodszor azért ment el, mert rádöbbent, hogy felejt, hogy egyszerűen kihull az agyából, amit tudott. De nem tudja megállni, hogy ne igyék. Napról napra teszi magát tönkre. Olyan gyenge már az akarata, hogy talán nincs is. Elveszett! Vége! Rettenetes! Mit ér a nagy talentum, ha így eltékozolja! Cs. J. agronómus. Mindeki úgy ismeri, mint a szőlő szerelmesét. Az alföldi tanyákon nőtt fel, innen került az egyetemre, majd egy kutatóintézetbe. Amikor azonban az otthoni termelőszövetkezet elnöke hazahívta, mert rá akarta bízni az új szőlő telepítését, első szóra otthagyta az intézetet. Azt mondta, az elmélet semmi, most végre azt teheti, amire vágyott. Csodát akart 32
