Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Elkallódó tehetségeink

AKIK KI SEM BONTAKOZNAK

A tehetségek elvesztésének sajátos lehetősége, hogy ki sem fejlődhetnek a képességek. A gyermek képességei a nevelés és az oktatás folyamán alakulnak ki. Jóllehet az iskolák sokat törődnek a tehetséggondozással, például differenciált feladatokkal próbálják áthidalni a szellemi szintkülönbségeket, a gyermekekben levő adottságok bizonyos külső tényezők gátló hatására vagy azok passzivitása miatt nem tudnak mindig úgy fejlődni, ahogy kívánatos volna.

Igaz, iskolás korban még nem beszélhetünk a tehetségek pusztulásáról, hiszen csak a potenciális lehetőség elvesztéséről van szó, de az ilyen esetekből ugyanúgy kár származik, mint amikor a kialakult, kiforrott tehetség kallódik el.

K. Z. rendkívüli adottságokkal rendelkező fiúcska. Az általános iskola 7. osztályába jár. Messze megelőzi társait. Főleg a matematika területén lenne képes kiemelkedő eredményeket elérni. Szülei is szeretettel ügyelnek rá. K. Z. különleges adottságai azonban eddig mégsem bontakoztak ki.

az édesanya:

Ötöst hoz haza mindig mindenből. Mi még egyetlen négyest sem láttunk soha a bizonyítványban. Pedig ez a gyerek még szinte egyetlen percet sem tanult itthon. Van úgy, hogy a táskáját sem hozza haza. Azt mondja: minek? Azt mondja: úgy is megszerzi a jelest, ha nem tanul. Büszkék is vagyunk rá, mert azt'mondják rá a tanárok, hogy nagy talentum van benne.

az iskola igazgatója:

Vannak rendkívüli képességekkel rendelkező gyerekeink. Sokuknak valóban nem kell otthon elővennie a tankönyvet, mert már az iskolában megtanulják a leckét. Odafigyelnek a magyarázatra, s a következő órán jelesre felelnek otthoni tanulás nélkül is. Persze, ez az elsődleges bevésés kevés: az ismereteket tovább kellene mélyíteni, de ez az általános iskolában a jófejű gyerekek esetében igen gyakran elmarad. Úgy érzem, ezektől a gyerekektől többet kellene követelnünk, nehezebb feladatokkal kellene őket megterhelnünk, rá kellene őket kényszeríteni arra, hogy ne tudjanak megélni csak az órán hallottakból. Arra kellene őket rászoktatni, hogy maguk is fejlesz- szék tanulással a képességeiket. Az általános iskola jelenlegi rendszerében és gyakorlatában csak így lehetne biztosítani, hogy a tehetségek valóban kifejlődjenek.

a szaktanár:

Én tudom, mit kellene tennem. Egyéni megterhelés, differenciált oktatás: egy példa" sor a gyengéknek, egy másik a jobbaknak, esetleg rendkívüli példa a kiemelkedőknek- De hogyan és mikor? Harminchétén vannak az osztályban. Közülük harminc szorozni sem tud, az osztásról nem is beszélve. Ezek a gyerekek valahogy felsettenkedtek hetedikbe, s most itt vannak, a tudásuk azonban nem felel meg a tantervi követelményeknek. Aztán persze, fegyelmezni is kell őket. Az óra fele azzal telik el, hogy „HalI- gass!”„Ülj szépen!” „Ne beszélgess!” Ők meg nem hallgatnak, nem ülnek szépen és beszélgetnek, s én kezdhetek mindent elölről. Hogy tudjak a jobbakkal törődni? Talán valamilyen tanórán kívüli lehetőség segíthetne, de a harminctagú testületben négy üres állás van, hárman szülési szabadságon vannak: reggel nyolctól kettőig egy27