Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Szokolay Zoltán: Nem elégia: vers
SZOKOLAY ZOLTÁN NEM ELÉGIA Lesz visszaút az agyban álló tűzfal gyermekké változik egy csapzott asszony kegyelméből más esztendőkbe omlik át jó lesz az istenlátta kertben egyedül húnyót játszani jobb lesz aludni fűben kúszni lassúdon elgurult szekér nyomát a homlok hadd törölje talán ott nem lesz közlemény a szájszögletben málna érik a körmök alján barna föld talán a rozsdás vasgolyókat egy ürgelyuk majd elnyeli Feszített fény a két idő közt fölötte nem fogyó tömeg magam sötét medence mélyén dohányzom rossz bort kortyolok a világváros zöld szögesdrót betonra nőtt hínársereg húsz éve hordott mondatoknak császármetszés az alkohol most még sebészkés lámpa pólya hanyattfekvés nem végleges ki rajzolt kézfejemre lepkét ha rápillantok eltűnik hová repülsz te fürge szárnyú kacér kis transzcendencia Amott barackfa árnyas ágán gyanútlan macska szendereg s a porba gyermekarcot rajzol a még gyanútlanabb veréb nincs félelem az axiómák hátukra forduló kövek volt rejtekükből szertefutnak görög latin cirill betűk elszökött léggömb ott a lélek és mind messzebbről látszanak a kondenzcsíkok hálójáig felörvénylő cseréptetők vagy mégsem jutok vissza hozzád te másik város tűnt időm
