Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Bíró András: Ortutay Gyulához: Pap barátom emlékére: versek a "Berda a sírból" című ciklusból
BÍRÓ ANDRÁS ORTUTAY GYULÁHOZ Tündéri Tutusom! Immár téged is a túlvilághoz tartozók társaságának tagjaként titulálhatlak! Igaz testvérként éltünk a tűnt időben; te a titkos csodák, a magyar népmesék ösvényét tapostad, begyűjtvén gyöngyeit a gyönyörűséges, lelket lengedeztető és fürösztő meséknek, míg jómagam az élet zimankósabb, zordonabb meséire nyitottam fülem. Mese és költészet; — fájdalmasan felemelő fogódzók a testvéri támaszra találóknak! Az érzelmes érzület legbensőbb melegével ölellek most magamhoz, te humanista tudós! Mikor a József Attila-díjat derűsen átadtad a kivételezett költő- és művésztársaknak s köztük nekem a te finom f igyelmed • forintban számoltatta le markomba a megérdemelt boldogító bankókat; a többiek az Országos Takarékpénztár takarékkönyvével távoztak a tágas teremből; te tudtad, egyedül te tudtad a titkot: a magamfajta költő a készpénzt szereti szerfölött s te nem akartál megsérteni az Országos Takarékpénztár — egyébként kívánatos — kamatozó-kincsű könyvecskéjével! PAP BARÁTOM EMLÉKÉRE Iszós pap volt a jóbarátom — a vörös bort szerette. Hát még én hogy szerettem inni, amikor őnála voltam a régvárt vendég! Látod, — mondta a boldog borra, — Krisztus Urunk is szerette ezt, a kánai mennyegzőn például borrá változtatta át a vizet! Versek a „Berda a sírból” című ciklusból 12
