Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - KRÓNIKA - Ittzés Mihály: Háry Jancsi Kecskeméten
nyíre csak ifjúsági előadáson vagy az opera műfajában kezdő közönségnek játssza. A világért sem akarom ezzel azt mondani, hogy nagy baj lenne, hogy ezzel a művel már egészen fiatalon megismerkednek az iskolában a gyerekek, hisz így talán az övék marad egy életre, s egyszer-egyszer újra hallva mélyebb rétegeibe is leásnak, jobban sajátjukká válik az egész. Kétségtelen érdeme a kecskeméti előadásnak is az, hogy egyféle Háry-megvalósítással a városbeli és a közelebbi-távolabbi környékből érkező iskolásokat is megismerteti élő előadásban. A Háry János, Kodály Zoltán és szerzőtársai műve azonban ebben az előadásban is szólhatna jobban a felnőtt közönségnek, ha jobban elfogadná a felkínált lehetőséget. Nem, nem azért, mert olyan kedvesen, aranyosan adják elő a tehetséges, ügyes, jól betanított gyerekek, hanem azért is, mert ez az előadás is hozzásegít a maga eszközeivel ahhoz, hogy más oldalról is megismerjük, jobban megértsük ezt a sokszínű és mélyértelmű darabot. A mű több kritikusa rótta meg a szöveget népszínműves jellegéért, szellemeskedő- nek látszó szövegéért. Kétségtelen, hogy vannak ilyen rossz irányban kiélezhető, az olcsóbb humor felé csábító részletei, főként ha az előadás erre még rá is akar licitálni vagy tanácstalanságukban a prózamondáshoz kevéssé szokott operaénekesek ezt a nemesnek aligha mondható megoldást választják. A kecskeméti előadás egyik fő érdeme, hogy a gyerekek ajkán ezek a mai ízlésünk szerint talán kétes értékű, mondjuk a zene nemesebb humorához, átszellemült lírájához képest disszonánsnak ható bökversek, népieskedő párbeszédek kedvesen, szellemesen, egyszóval természetesen hatnak. Ebben is feltűnik az előadás fő jellemzője: a játék. Nem rosszul komolykodó hazafias történelmi példázat, hanem ebből is megőrizve egy csipetnyit, összetett népi játékként lép elénk Szigeti Károly rendezésében. A Háry-történet valóságos-képzelt ideje után nem sokkal Kölcsey a Lengyel László-játékot ajánlotta kortársai figyelmébe. S mi más ez a hidas-játék, mint öntudatlan játékos és művészi átélése a történelemnek? Szigeti Károly rendezése tudatosan épít a népszokások, népi játékok számos tartalmi és mozgásos elemére. Kezdve az előadást indító kiolvasótól a tótágasig, cigánykerékig, ostorozásig, bakugrásig, karikázótáncig, lakodalmas szokásig stb. A táncok megfogalmazásában Zsuráfszky Zoltán volt segítségére. Olykor talán maguk sem bíztak énekeseik hangjában, mert szükségesnek látták a háttérbe komponálni néhány jó mozgású siheder táncát. A darab és az előadás stílusát azonban nem törték meg ezzel — szerencsére. A Háryban azonban akad jó néhány részlet, amikor eredetileg is szükség van a mozgásra, táncra, pantomimre. Ilyen a híres-nevezetes zenélő óra jelenet. Az öntudatos, testőrré előlépett Háry elcsodálkozik ugyan, de mindjárt meg is bírálja a nagyhírű látványosságot, mondván, hogy nem jó, mert a huszár jön ki utoljára, holott mindig első a csatában. Ez nem puszta vicc, nem jó- pofáskodás, hanem a Háry-figurában megtestesülő mondanivaló lényegéhez tartozik. Ezért bármennyire is kedves a kicsit szedett-vedett népszokás-figurák felvonulása órabábukként, gyengíti a szerzői szándék érvényesülését. Mert ugyan hogyan lehetne a gránátos vagy dragonyos helyett a kiszézéshez használt szalmabábut és társait összehasonlítani a magyar huszárral? A császári udvar bevonulását kísérő ironikus, groteszk induló nem cirkuszi muzsika, csepürágók és udvari mulattatok, bukfencvető bohócok mutatványainak kísérőzenéje. Kegyetlen zenei jellemképe inkább az üresfejű, felfuvalkodott hatalomnak — amint azt ugyancsak Nádasdy Kálmán hangsúlyozta már idézett tanulmányában. A tétel belső zenei és tartalmi tagolása érzékenyebb, folyamatosabb mozgási megfogalmazást, dramaturgiai felépítést igényelt volna még akkor is, ha megmaradnak a játékos, mutatványos elemek túlsúlyánál. Napoleon csatája meggyőzőbb, jobb megoldásban került színre felidézve a hajdani falusi legénykék sokféle tréfás, harcias játékát. A vad paripa betörése meg egyenesen remek. 94
