Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Bisztray Ádám: Mint karvaly a galambot: vers
BISZTRAY ÁDÁM MINT KARVALY A GALAMBOT Feketék a gallyak, sötét hálóban ringatja magát az ég, villás és öblös ágak, a kéreg csatornái fentről kormos havat folyatnak le. Remény a tavaszban semmit nem ér, útjait, a születést, az éppen születőt mindig eltéveszted, késik vagy megelőz rügyek szeszélyes rendje, de látván látva sem hiszed a halál ezüstbromid képeit, Sáros-hirtelen örvényeiből kiúszni! — kiáltod rekedten, saját hangod elszakad tőled, másé lehet, nincsen napodnak nyugodt áldozása. Őrzésre szegődtél, hitre, segítésre, de állsz egymagad gyanútlan halódó ágya-fejénél, rovation fejfa, és beszéled halkan hajnalig a pirkadást. Hazudsz — ne lásson sápadt gyertyát, fogytával időt, kapaszkodik még szemnek Pillantásán, országló hatalmát egy másik atlaszon keresd, mely nem látható. Országod volt, aki elhagyni készül, nem félhetsz előtte, mert kezdettől ő tanított: soha ne félj. Azt is kezdetektől mondta, amíg csak lélegzet, mindig a munka éltet. Hiába! VALAKI erősebb, és kiragadja óvó kezedből őt, mint karvaly a galambot. 17
