Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Serfőző Simon: Nem hív már semmi: Serkenjen lázadás: versek
SERFŐZŐ SIMON NEM HlV SEMMI Ide már látogatóba is minek jönnék? A kapukban csak a gyom üldögél. A boltba szótlan, fáradt öregekkel ballag a délelőtt. Megvénhedett itt az idő. Gyerekeiből, jövőjéből kifosztott falu ez is, mint annyi más. Kacsák helyett is tócsák pocsolnak. Az udvarokon csönd vonít éjjelente. S a bokrokban üresség lakik, nem madár. Hisz ki vigyázott volna rá? Ki és hogyan a tücsökre, pityergő nyálra? A vegyszer szóródik a menekülő, kúszó-mászó gazra, s tanyakertekre, a pacsirtás dombra. Amerre gyerekkorom kelepelt a kéményen, az árkok fóliafoszlányt gyűjtenek, s szennyvizet. Mérgezett kutak böfögnek. Nem is hív már ide semmi vissza. Öregeimre nyitom rá néha a kaput, megvannak-e, élnek-e? De itt is a derítő fuldokló szaga fogad, halomban földet undorító műanyagtasak, flakon, a fűben döglött szekérroncs bűze, s szelektől kapirgált trágya- s szemétdomb. SERKENJEN LÁZADÁS Kiszenvednek karóba húzott uborkák. Őszi bozóttűz ég, égetik Dózsát. Vesztett forradalom mindenik nyár. Levert parasztsereg a kukoricás. Az ország szélbesúgóktól hemzseg. Fogdák, tömlöcök a vermek. Haynau zárkáiként csukódnak a fészerek. Gyökerekben, szárakban csak serkenjen lázadás, a górék, mint a Horthy-börtönök, csukódhatnak akár. Csak tavasszal a mag-aknáknak kis napfény-gyufaláng gyúljon, barázdák, földhalmok repednek meg a detonációtól. 14
