Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Ármós Erzsébet: Családi kényszerpályák

készletlistáját jelenti: Ideál, Biopon, babaszappan, patron, rizses lecsó, zöldbabkon- zerv, vagdalthús, májkrém, zamat és cikória kávé, teakeverék, prézli, finomliszt, dara, Tibi csoki, orsótészta, tarhonya, barackíz, meggylikőr, ecetes paprika, vegyes befőtt, ecet, narancsízű szörp, kőbányai világos sör, jugoszláv körömpörkölt, vegyes gyümölcsíz, Liga margarin, élesztő, Tere-fere kókuszos linzer, Amodent fogkrém, WO—2 hajsampon, ultra-paszta.

A tanyák nagyrészt idős lakói hetente egyszer-kétszer főznek. A nagyközségben élő családok nagytöbbsége —az ebédet tekintve — szintén hetente egyszer-kétszer eszik otthon meleg ebédet. Hétvégi szombat—vasárnap. A menü a következő (53 családban szinte ugyanez a hétvégi menü, valószínű, hogy elég sok család hasonlóan táplálkozik): húsleves, (bableves) paprikáscsirke vagy pörkölt tésztával (kevés helyen még nokedlivel), savanyúság, valamilyen sütemény. A változatosságot — ha van — kizárólagosan a menza, vagy a munkahelyi, éttermi étkezés jelenti.

Harmincegy, 14—15 éves fiatallal beszélgettem arról, hogy mi a család, milyen elképzeléseik vannak jövendő családjukról, párjukról, gyermekeikről. A család utáni vágy, az együttlét keresése, jelenlegi helyzetük elutasítása vagy bírálása tisztán megfogalmazódott a válaszaikban. A harmincegy fiatal közül mindössze kettő tekintette jövendő családja mintájának a jelenlegi családot. Rendkívül erős elhatározás él mindnyájukban, hogy gyerekeikkel — huszonötén két gyereket, egyikük egy gyereket, öten három gyereket szeretnének — sokat beszélgetnek, minden szabad idejüket kirándulással töltik majd. Tehát saját életüket — iskola, kisegítő gazdaságban végzett munka, hétvégi programnélküliség — nem szeretnék viszontlátni a gyerekeik életében. Ugyanakkor többségük elismerte, hogy szüleik túlmunkája, pénzhajtása elsősorban értük történik. Mindegyik fiatal tisztában van vele, hogy a szüleik azt szeretnék, ha könnyebb élete lenne a gyerekeknek, mint nekik megadatott. Arra már nemigen tudtak válaszolni, ők hogyan segítik majd a saját gyerekeiket.

Álljon most itt néhány igen jellemző megfogalmazása a fent említett kérdés válaszai közül. Kiderül belőlük, hogy gyerekeink egyáltalán nem tekintenek bennünket, szülőket követendő példának. Örülnünk kell neki, hogy vannak vágyaik, reményeik arra, hogy lehet családban élni, nem kellene tovább rontanunk az esélyét, hogy ez valóban újra megvalósuljon.

Nézzük, hogy a lajosmizsei fiatalok szerint mi a család.

— A család a társadalom alapja. — Egy apró kis közösség, amelyben megértés és szeretet van. — A család egy olyan közösség, ahol apa, anya és a gyerekek békességben, boldogságban élnek együtt. — A család az élet lényege. — Olyan közösség, ahol mindenki egyenlő. — A család egy jó dolog. — Életforma.

Milyennek képzelik leendő családjukat?

— Úgy képzelem el, mint a mostani, csak a gyerekeimmel foglalkoznék többet. Én kint a szabadban játszanék velük. Éppen ezért olyan munkahelyet szeretnék választani, ami nem köti le az egész napom. — Én nem szeretnék férjhez menni, mert azt hiszem, apukám sok rossz tulajdonságát örököltem. Csak akkor megyek férjhez, ha úgy érzem, a családom többi tagja is boldog lesz velem, nemcsak én. Senki életét nem akarom elrontani. — Saját családi házban lakunk majd, lesz két szoba, egyik a miénk, másik a gyerekeké, a gyerekek azt csinálnak majd a szobájukban amit akarnak, a bútort is ők rendezhetik el. — Szeretném, ha együtt maradna a család. — Sokat járunk szórakozni, kirándulni, utazni. Szeretnék nagyon boldogan élni egyszer a családomban. — Nem olyat, mint a mi családunk. — Sokat megyünk kirándulni, egymás gondjait megértjük. — Boldogan élünk, és sokat leszünk együtt. — Olyan férjet szeretnék, aki nem inna. — Sosem hanyagolom el a gyerekeimmel való foglalkozást és ellenőrzőm a cselekedeteiket.

56