Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Kovács István köszöntése
KOVÁCS ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE A Nagy László által emlegetett „rajban" fölrepülő fiatal költők között indult Kovács István, az Elérhetetlen föld című költői antológia tagjaként. Hiába múlik az idő, nem felejthetjük el pályakezdésének igazán ígéretes, fontos mozzanatát, azt, hogy Illyés Gyula Herder-díjakor ő kapta a költőtől az ösztöndíjat. Az Illyéshez és az Elérhetetlen föld nemzedékéhez való tartozás mindenféleképpen kezdettől fogva meglévő és napjainkban is ható vonása Kovács István költészetének. A Havon forgó ég című első kötetének verseiben feltűnnek ^ magyar történelmi múltat különböző módon érzékeltető szikár adatok, konok tények. Ő nem tud szó nélkül elmenni egy hősi emlékmű mellett, melyen apró betűvel halottak nevei sorakoznak. A szabadság- harc leverése utáni csend, a világosi fegyverletételt követő idő letaposott „némasága" versre ihleti. Neki a segesvári éjszaka is kitágul, a halott katonák, a lándzsás lovasok, a mezítlábas honvédek, a zászlók és a halotti fáklyák együtt égnek, benne a „Hold fénykar- tács-záporában” a táj esetleges részleteivel. Kovács Istvánnak kezdettől fogva az elfeledhetetlen föld és történelem volt a fontos, a szív-közeiben lévő múlt — a csillagtávolok szédítő messzesége helyett. A második verskötetének címéül választott metafora, az ördöglakat, történelmünk szétszedhetetlenül összegabalyodott voltára, a mindnyájunkban élő ezernyi kínos szorításra utal. „Nem tudjuk szétszedni / a történelem ördöglakatát, / tudatunk, létünk / cellányi zárját, / a szívünknek fordított fegyver / závárját. / Nem tudjuk szétszedni / a történelem ördöglakatát.’’ Kegyetlen világháborús emlékek élnek benne. Még akkor is, amikor látszólag másról ír. A maga éjszakájának képeit idézve — halottak jelennek meg előtte, és egy hasonlatban is ott lappang a múlt („észrevétlen összeforradnak, / eggyé lesznek, / mint tömegsírban az ember.”) A történelem szorításában Canossákat járt ember sorsa vonzza, hisz a „pilleembert” keresztüldöfik megannyi kardként a történelmi óramutatók. De bízik abban, hogy „éjfélkor föltámadnak az Ismeretlen Katonák”. Kovács István költő, műfordító — és történész is. Nemcsak személyesen átélt élménye a múlt, hanem kutatási területe is. Lengyel-történelem szakos tanárként végzett, így különösen összetett módon jelentkeznek lengyel témák költészetében. A „Végakarat” előtt a szeretett Cyprian Norwid versét idézi és Varsó világháborús pusztulását sem felejtheti. Baczynski és Zanussi jelenik meg a Szinopszisban; a Sted című versében Edward Stachura emlékét rajzolja meg, máshol meg műfordításában állít méltó emléket neki. így kapcsolódik össze sokszor a saját vers és a magyarul megszólaltatott, saját vérével színezett „fordítás.” Máskor Csoóri Sándor 80 huszár című filmjénél dolgozik dramaturgként a lengyel forgatások idején, megírva például a kaszkadőrök munkáját a Hidak és bukások című írásában. Az így élt sorozatban megjelent könyvében Bem József életét írja meg Kovács István — természetesen kiszélesítve a magyar történelemben és irodalomban főleg Petőfihez és az erdélyi hadjárathoz kapcsolódó ismert eseményeket. Kitűnő portrét rajzol arról a Bem Józsefről, aki azt írta, hogy „Oda sietek, ahová kötelességem és érzelmem szólít”, Lengyelországtól Erdélyig és Törökországig. Három nemzet történelmének aktív részeseként. Görömbei András Kovács Istvánról írt portréjában a közép-kelet-európai vonásokat emeli ki. Ehhez a földrajzi-történelmi múlthoz, hagyományhoz kötődve keresi és találja meg a maga példaképeit Petőfiben, Tamási Áronban vagy a távolabbi időt is közelhozva, Balassiban. Átéli a csángók sorsát, Andrzej Wajda A légióját, a tatárbetörés pillanatait, Dózsa szenvedését Szervátiusz Tibor szobrát látva, Radnóti Miklós exhumált verséből szavakat betűz ki ... Közben sírverset fogalmaz Baczynskinak, követi híven Jékely Zoltán vers-lépéseit a marosszentimrei templomban. Szeretettel, barátsággal köszöntjük Kovács István költőt, történészt, műfordítót, a Forrás szerkesztőségének munkatársát — József Attila-díjjal való kitüntetésekor. SZEKÉR ENDRE 95
