Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

De most már a pihenés jön, s az orvoslás. Még nem vizsgáltattam meg magam, de úgy veszem észre, hogy gégehurutom van és pedig idült, amelyet csak hosszú kúrával lehet gyógyítani. Ha a dohányzásról a múlt nyáron le nem szokjam volna, ki tudja, mi volnék már?

A jövő hó 1-én utazunk Bpestre, hol egy tanfolyamon veszek részt.

1899 szeptember 26. Több mint 3-adfél hónap óta nem írhattam ide, mert távol kis hajlékomtól idegenben jártam feleségemmel együtt.

1 hónapig Budapesten a művészettörténeti tanfolyamon voltam, mialatt szállásunk és a kosztunk a papáéknál volt. A tanfolyam elég fárasztó volt mindnyájunkra, mert 8—12 ig tartottak naponkint az előadások s ezen kívül még vagy 10 délután Budapest műemlékeit tekintettük meg. Könnyíté a verítékes forró munkát, a komlókerti sörözés és 10 órai evés, s a délutáni séták után kedélyes mulatság többnyire estig. Néha az asszonyok is részt vettek.

Hogy mennyire tanulságos volt a tanfolyam, azt itt nem próbálom vázolni, talán még idő múltával adom valami jelét neki. Emlékeim így is igen kedvesek, főleg az esztergomi kirándulás, a pompás bazilika s a dunai út, a jó ebéd és bor a bencéseknél, a tószt stb.

Megzavarta ez egy hónapomat egy kissé a Vilmának állapota. Ő ugyanis beteges volt — mint másállapotú asszony, de akkor még csak sejtettük —, én meg a sok munkától voltam morózus, így aztán naponként támadt köztünk kedvetlen szóváltás. Én szerettem volna vidám arcot látni, s annak hiánya bosszantott. Szapultam mindent, semmi sem tetszett. így aztán szinte jól esett, hogy Vilmát édesanyám egy héttel a tanfolyam vége előtt elvitte haza.

Augusztus végén otthon aztán hamarosan rendbejöttünk egymással, s újra a legszebb napjainkat éltük, annál is inkább, mert a hadgyakorlat közeledtével fenyegető elválás már előre okozott egy kis szívszorongást.

Vagy 16 napot töltöttem otthon a rokonság között, aztán bevonultam a Linztől délre, Kremsmünsterben állomásozó ezredhez. Nagyon sok írnivalóm volna azóta, de egy kis noteszba följegyeztem mindent, ami velem történt. [... ]

F. hó 12-e óta pedig itthon vagyunk a rendes munkában, újra tanítom a történelmet heti 15, s a tornát 8 órában, azonkívül jegyző és Vlll-ban osztályfő vagyok. Sőt Vilma is vállalt magára kötelezettséget, amely a mai nappal megkezdődött, ti. a velünk egy házban lakó Gyiszálovics kollégának — mivel kért bennünket — ad teljes kosztot s takaríttat rá 28 írtért havonta.

Különösebb program ez új évre nincsen; csak a Vili.-beli történelemhez iparkodom adatokat gyűjteni. [. .. ]

Okt. 22. Ritkán írok, talán nem azért, mert nem érnék rá, hanem mivel a naplóírást nem árultam el a feleségem előtt és így nincs igen alkalmam, máskor meg időm hozzáfordulni.

Tárgy akadna elég, mert egy 27 éves férfi, új házas, néhány éves tanár stb. aki tehát érdeklődik még a haza, család, társadalom, emberiség nagy és kis dolgai iránt, hogyne tudna miről írni.

A hó elején sokat foglalkoztam a „Család s iskola” együttes nevelésével, az idevágó értesítői dolgozatokat átolvastam s kivonatoltam. De egy kissé a túlfeszített munka megártott, mert egész nap elfoglalva, azonkívül még a férfi kötelmeknek is buzgón megfelelve erőim kimerülni látszottak. Úgyhogy minden komoly munkával iskolán kívül felhagytam s henyéltem. Olasz olcsó könyveket olvastam jobbára s regényeket, miket a feleségem számára hoztam, többek közt az „Egy az lsten”-t, melyben Jókai oly bűvös rajzát adja az unitárius hitnek és a családi benső szeretetnek.

84