Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Egy előítélet háttere: Kardos G. Györggyel beszélget Bakonyi Péter

korában még a zsidók jórészt kisiparral foglalkoztak. Faúsztatók voltak a Tiszán, parasztok az Alföldön, juhászok a Nyírségben. Goldberger kékfestő legényből lett gyáros. Az én családom ősei mind cserzővargák voltak. Sőt, még népzenével is ők foglalkoztak, lásd Rózsavölgyi Márk, hiszen a szórakoztató zenét a cigányok előtt szinte kizárólag zsidók művelték. Csokonai Dorottyájában is ott van, hogy: Húzd rá zsidó! Vagy nem is tudom pontosan, hogy szól az idézet, talán te jobban ismered Csokonait, hiszen debreceni vagy.

— „Rárándítja Izsák száraz fáját, s a jó Palatínusnak elkezdi nótáját. .. Minden magyar szívek azonnal buzdulnak, ősi, természetes lángjaikra gyúlnak ..

— Ez az. Tehát Izsák húzta a talp alá valót. De menjünk tovább: A század végén megjelent egy kis könyvecske Jókai Mór előszavával. Az volt a címe, hogy Magyar zsidók a szabadságharcban. Ez azért is nagyon érdekes, mert függelékében felsorolja azt a sok- száznyi zsidó honvédet és honvédtisztet, akik részt vettek a szabadságharcban, és a foglalkozásukat is melléírja. Egyetlen egy bankár vagy pénzember sincs közöttük. Házalók vannak, iparosok, tutajosok és az értelmiségi foglalkozások között főként orvosok. Megjegyzem, amikor a könyvet és a listát olvastam, fölmerült bennem egy fiktív novella kezdete, ami, azt hiszem, mindenkit megmosolyogtatna a beidegződött előítéletek miatt, pedig teljesen igaz lehetett volna. így kezdődne: „Az isaszegi csata előestéjén Stein Armin százados magához rendeli Gottlieb Salamon tizedest.” Nem hiszem, hogy nagy sikerem lett volna az irodalmi berkekben.

— Ha már a történelmi visszatekintésnél tartunk, folytassuk: Szerinted miért alakult ki ez a mostanra is áthagyományozott előítéletrendszer?

— A kiegyezés után, tehát a kiegyezés korában, amikor a magyar ipar és a magyar kereskedelem fejlődésnek indult, természetszerűen azok indították el, segítették talpra, akik azelőtt is iparral-kereskedelemmel foglalkoztak, tehát a zsidók és a svábok. Mind a kettőről kialakult egy előítéletrendszer. Aztán megjelent a zsidó bankár figurája, majd a zsidó gyárosé, a zsidó nagykereskedőé, és végül megjelent a zsidó föld- birtokosé is, aki ugyan sokkal kisebb földön gazdálkodott, mint általában a nagybirtokosok, mégis sokkal nagyobb haszonnal dolgozott, mert nyugat-európai mintára racionális gazdálkodást vezetett be. Ez a másfajta gazdálkodás, gondolkodás, ez a másfajta polgári mentalitás, ami szinte ismeretlen volt Magyarországon, amit — kis túlzással — majdhogy a zsidók hoztak tényleg az országba (de szerepük mindenképpen óriási volt, akárcsak a polgári irodalom magas színvonalra fejlesztésében), konzervatív körökben erős idegenkedést váltott ki. Ezt az idegenkedést pedig széles sávban propagálták, átplántálták gyermekeikbe, és kialakult egy kép a betolakodó zsidókról. (Kialakult egy kép a betolakodó svábokról is, bár kevésbé pejoratív és ellenszenves előjellel.) Volt egy időszak, mikor mindent, ami polgári, tehát mindent, amit a polgárság hozott létre, zsidó machinációnak tartottak.

De minderről nagyon pontosan és valóságosan beszámol Száraz György 1976-os kitűnő könyve, az Egy előítélet nyomában. A zsidóüldöző pogromokról, a középkor rémes babonáit felélesztő vérvádakról, a zsidók bevándorlásáról, az emancipációs törekvésekről, a parlamenti harcokról, az egész ügy nemzetközi vonatkozásairól.

— De a XX. században egészen másfajta korszakai voltak az antiszemitizmusnak, mint korábban.

— Persze, a Ferenc József-i idők utolsó tíz-húsz esztendejének híres-hírhedt definíciója még így hangzott: „Antiszemita az, aki a kelleténél jobban gyűlöli a zsidókat.” Szóval ez másfajta antiszemitizmus volt, mint ami egy-két évtized múlva lett belőle.

30