Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Ember Mária: Kamasz még az este: Telek-ügyben: elbeszélések
— A miénket nem adhatják oda. Az a világ elmúlt. Már nincs szabadrablás, értem? Ősz baja. kétoldalt sárgás árn/ékú volt; talán a valahai festésnek a nyoma. — Oké. —A fiatalember felállt, megrántotta dzsekijén a cippzárat. — Én figyelmeztettem . .. önöket. — Hogy gondolja, hogy csak úgy ... ráköltözhet egy cigány?... Még az ivóvíz sincsen bevezetve! Fizettük hosszú esztendőkön át a részleteket... a vízműtársulatnak ..., de a vezeték még mindig nem ért el odáig. Már négy vagy öt éve készen kéne lenni ... De még most sem. Most sem! — Aztán a cigányt annyira izgatja, van-e víz vagy nincsen! Ehhez a feltételhez köti. Mit mondjak. A fiatalember kuncogott, mint akinek szaftos viccet meséltek. — De amíg a víz nem ér el odáig ... addig építési kötelezettséggel. .. sem sújthat a tanács! — Az öregasszony belegörnyedt bébikék kendőjébe. — Elmagyarázta nekem az én fiam . . . Elmagyarázta körültekintően .. . — Hol van a kedves fia a néninek, ha szabad kérdeznem? — Külföldön ... dolgozik. — Aha. És a néni őrzi a vagyon maradékát. — Ezt hogy érti?!... Hallatlan. — Sehogy. Nem is szóltam. Csak halkan gondoltam. —A sofőrkinézetű felnevetett. — De hátha rosszul őrzi? — Miért, maga mit csinálna a helyemben? — Távol álljon tőlem ... — mondta a fiatalember és feltette a bőrsapkáját. Féloldalasán meghúzta, ahogy szokta. — Kisztihand, elmentem. Az öregasszony mintha észre se vette volna, hogy indulni akar. — Miért, maga mit csinálna a helyemben? — ismételte meg. — Hogy én mit csinálnék a néni helyében? Megsaccolnám, melyik a kedvezőbb eset. Megalkudni rá egy szorgalmas, egy rendes emberrel.. ., aki szeret pecázni, igen ... felhúzna ott egy kalyibát, hogy lejárhasson néha a Tiszára ... Na persze ma még valamivel kevesebbért kellene eladni, hisz még nincs rajta ivóvíz, ugye... Mert aki most költözne rá, ugye, az még a csőriben hordhatja a vizet. .. akárcsak a madár .. . Mindenesetre én a néninek helyében nem várnám meg, amíg valaki illetéktelen .. . nem odavaló elem ... ráteszi a kezét! Mert azt aztán az isten ki nem rakja! Karhatalommal sem lehet kitenni! Az öregasszony arca elmetsződött. Alsó felét elfedte májfoltos, amúgy fehér kezével. — Dehát ki merné azt manapság megtenni? Azt a házhelyet a fiam örökölte, be van jegyezve a földhivatalnál, az hivatalosan, már az új rendszerben ... ötvenhat után . .. A fiatalember felnézett a csillárra. Üvegcsillár, azokkal a zörgős üveg levelekkel. Á, van ezeknek pénzük. — Értse meg a néni. Ha egy cigány család betelepszik, törvény ide vagy oda, azt onnan le nem vakarja a tanács. Azt a sírást, rívást, malacvisítást nem vállalja senki... Hogy bolygassa őket! Az öregasszony váratlanul már állt. Előkerült a botja, s a markolattal dühöseket koppintott az asztalra. — Mit rémisztget itt engem, fiatalember?!... Az a világ elmúlt! Most törvényesség van!... Hallatlan. Amiért a szegény megboldogult uram .. . Hirtelen elfulladt. Szája üresen járt. A fiatalember húzott még egyet oldalra a sapkáján. — Rendicsek. Elnézést kérek a zavarásért. De talán fel tetszene írni a nevem és a címem. Gondolom, leveleznek a kedves fiával ... és ha mégis elhatároznák ... Az öregasszony látszólag szívesen engesztelődött. 7
