Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Bertók László: Szárnyas ajtó: vers

BERTÓK LÁSZLÓ

SZÁRNYAS AJTÓ

Végleteim gumifala, csapódom csak ide-oda. Messziről ha lát valaki, emelkedem, azt hiheti. Közelről, ki megirigyel, szétlapul, ha nem ugrik el. Talán, aki velem esik, szárnyamról is tud valamit. Mégis, aki szembe röpül, az ismer az összes közül. Ha egy síkba érek vele, villámlik a lét közepe.

Végtelen a sárkány öle, nincsen benne se föl, se le. Elindulok innen oda, s nem érkezem meg sehova. Mindörökre ott maradok, s érzem, hogy a lábam mozog. Vedelem a sárkánytejet, s egyre jobban megéhezek. Három fejem oda veszik, másik három megalkuszik.

A hetedik se él, se hal, azt álmodja, hogy dől a fal.

25