Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: A közösséghez tartozás: iskola: beszélgetés az erdélyi képzőművészetről
Jándi Dávid művészete, mely az expresszionizmus és a konstruktivizmus határán sajátos Gulácsy-s lebegésű. Minden lisztesebb mú'gyú'jteményben van egy-egy Jándi kép, de még egy tanulmány sem jelent meg róla. Persze adósságunk van Márton Ferenc életművével kapcsolatban is. Végülis a Nagy István-kutatás sem erősségünk. Ha lehet adósságról beszélni, ő feltétlenül odatartozik. De vannak kis és közép-mestereinK, elsősorban a 19. század végéről, akikkel még nem foglalkoztunk. Nem is beszélve azokról a nemrég elhunyt, idős mesterekről, akikről még nem jelent meg könyv magyarul. Elsősorban Popp Aurélra, s a szászok nagy expresszionistájára, Hans Ederre gondolok. Vida Géza és Maticska Jenő életművét szintén nekünk kellene feltárni, önálló kötetben. * st * A hiánylistát tovább is lehetne folytatni, mint ahogy elősorolhatnánk azt is, ami kimaradt a beszélgetésekből. Nem volt szó pl. Balogh Jolán alapvető erdélyi reneszánsz kutatásairól, B. Nagy Margit reneszánsz és barokk stúdiumairól, Dávid László könyvéről (A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei), Kelemen Lajos művészettörténeti tanulmányairól, mivel ezen munkák tanulságai, eredményei természetesen részei a régi magyar művészetről kialakított képünknek és a művészeti korszakok összefoglalóiban is helyet kapnak. Nem így az utóbbi hat évtized romániai magyar képzőművészete, amelynek fő vonásaihoz még sok minden hozzátartozik: a kiállítások, kiállító- helyek (pl. KORUNK GALÉRIA) ugyanúgy, mint a meg nem említett kiadványok (pl. Nagy Imre és Incze János önéletírása, Dési Huber István levelezése), a KRITERION GALÉRIA kiadványsorozat, amely egy-egy, a középgenerációhoz tartozó művészt mutat be (pl. jakobovits Miklós, Deák Ferenc, Balázs Imre, Jecza Péter, Paulovics László, Cseh Gusztáv, Kántor Lajos kötetei (Kép és viláskép, a Korunk Adyja, KORUNK GALÉRIA), vagy az erdélyi magyar írók és költők képzőművész kortársaikról rajzolt portréi. A romániai magyar képzőművészet története — ahogy a magyar irodalomtörténet példája figyelmeztet—teret követel magának a magyar művészettörténetben és annak készülő, nagy akadémiai összefoglalójában is — helye és helyzete alapján, érdemei és eredményei szerint. Kolozsvár—Kecskemét—Budapest, 1915—1982. 88
