Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Kovács Sándor Iván: "Én lehetek tehát magyarnak példája": Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról
Radivoj és Juranics, illetve Farkasics alakjához már az eposzban lírai azonosulással kötődik Zrínyi, az őket felléptető énekek kiképzése erősen lírai. A Szigeti Zrínyi—Deli Vid epigrammapár objektivitásához képest a két vajda és Farkasics megidézése szubjektív elemet tartalmaz: a költő mindkettőben önmagára utaltat hőseivel. A két vajda így beszél a halálról: De nem volt heába, Alert jó unokája Örökössé tett bennünk. Farkasics pedig így nyugszik meg hírneve felől: Jó uram siratott, S fia rólam írt jót, Helyén vagyon hát hírem . . . A szigetvári hős unokája, fia (fiaként sokszor közelíti magát dédapjához Zrínyi); a költő. De nem is csak erre, hanem az eposzra, saját tetteik foglalatára céloznak a hősök. Zrínyi szubjektivitása, költői öntudata már e kétszeres célzásban úgy jut kifejezésre, mint ahogy majd az Elegiá-ban vizionál egy sajátmagát és egy fiát „örökössé tevő” eposz lehetőségéről. A hős-epigrammák metruma a három rövidsoros Balassi-strófa. Felírásmódját (a harmadik sor bekezdéssel indul, egy-egy versszak között üres sor van) Zrínyi maga szentesítette, amikor bemásolta őket a Syreno-kódexbe. De az íródeák másolatából kitetszően majdnem így szerepelnek már a rövidsoros Balassi-strófák az Euridicét Így siratta Orpheus canzonetta-betétjében is. Amikor a strófákat epigrammává önállósította, Zrínyi csak azzal tért el a canzonetta-betét írásképétől, hogy az üres sorokkal kis szakaszokra tagolta az egy Balassi-strófát. A rövidsoros felíráshoz Rimay Balassi- epicédiumának az Istenes énekek váradi kiadásában látható tipográfiai formája kínálta a példát, de a szakaszokra osztás — legalábbis nyomtatott formában — Zrínyi leleménye. A líraibb hős-epigrammákhoz Zrínyi ugyanolyan biztonsággal választotta formául a magába záruló, tömör, egyetlen Balassi-strófát, mint ahogy eposza metrumát alkalmazta az Atilla—Budo-kompozícióban. A három kis szakaszra osztás tudatosságát Zrínyinek egy későbbi Rimay-idézete erősíti meg. 1663. május 2-án kelt irodalmi levele függelékeként a Balassi-epicédium egyik strófáját idézi, de hosszúsoros formában (tehát kézirat nyomán). Mivel itt nem „epigrammát”, hanem egy részletet idéz, természetesen követi az előtte fekvő kéziratos szöveg írásképét. Zrínyi tehát nem Rimay Balassi-strófáját darabolja három részre, hanem epigrammáiban a „magáét”. A magyar epigramma későbbi történetében a megharmadolt Balassi-strófát már Zrínyi úttörése nyomán alkalmazzák. 80