Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak

aggályát legyőzi: nem ismeri a tibeti nyelvet, ezért ezt is meg kell tanulni. Egy év alatt eddig minden nyelvet megtudott tanulni, erre sem kell több —gondolja. Enged hát az unszolásnak, s elvállalja az ajánlatot. Szabályszerű megállapodást köt Moorcroft- tal, s az ő közbenjárása, ajánlólevelei nyomán érkezik meg abba a zanglai kolostorba, ahol történetünket megkezdtük. így jut hát el hazájából a több ezer kilométerre lévő Himalája bércei közé, így lesz Körösi Csorna Sándorból Szkander bég, aki Szan- gye Puncog lámával nekikezd, hogy „nyelvet értsen”.

* * *

Hosszú útján mintha valahogy a sors kergette, űzte volna mind tovább és tovább. Konstantinápolyból a pestis téríti el, Alexandriából ugyancsak a járvány elől kell menekülnie, így egyik helyen sem tanulmányozhatja az arab forrásokat, mely első célja volt. Nem baj, mondja, majd jobb helyzetben pótolja, s igyekszik a feltételezett őshaza, Buhara felé. Alighogy odaér, háborús helyzet kergeti tovább. Amikor több havi gyalogút után a másik kívánt helyszín, Jarkend közelébe ér, akkor a Himalája állja útját, s a zarándok tudóst szelíden a tibeti kolostorok világába tereli. Az eddig oly lázas igyekezete tova-tovakergető hajlam mintha megszelídülne, mintha a végzetszerű rendeltetés elérné célját. A nyugtalan bolyongás vágya elapad, vagy legalábbis egyelőre szünetel. A kiszabott egy évből semmi sem lesz, a tibeti nyelv olyan kulcsot ad a kezébe, melyet nem tud többé letenni. Az elsajátított nyelv segítségével mind mélyebbre és mélyebbre hatol. A tibeti kultúra, az ember, a nyelv, a lamaista vallás, összességükben és külön- külön is, megfogja, rabul ejti. Mindent meg akar ismerni és mindent meg akar ismertetni. Az éveket már nem is számolja, de amire vállalkozott, azt túl is szárnyalja: közreadja a negyvenezer szavas tibeti—angol szótárt, a tibeti nyelvtant és még vagy két tucatnyi tudományos igényű művelődéstörténeti cikket, amelyekben bemutatja az általa „felfedezett” és megszeretett sajátosan különös tibeti műveltséget. Mehetne Európa bármely országába, mindenhol a kiérdemelt ünneplés és elismerés venné körül. Ő azonban még nem végezte el feladatát, amiért Keletre jött. 58 évesen újra vándorbotot fog a kezébe, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta: a jugarok földjére készül. Alighogy megindul, utoléri a hálái. Mintha csak azért kellett volna Dardzsilingbe mennie, hogy örök nyughelye ott legyen, ahol az számára a legméltóbb: a Himalája lankáján. A magyarság őshazáját ha nem is fedezhette fel, felfedezte az eddig ismeretlen tibeti kultúrát, így téve neve által ismertté és becsültté nemzetét, ahonnan származott. Síremlékén a Magyar Tudományos Akadémia felirata hirdeti: ,,Körösi Csorna Sándor magyar tudós nyugszik itt. Az egész világnak a keleti nyelvtudomány alapvető nagysága, nekünk magyaroknak meg a hazaszeretet és a tudós önfeláldozás örök példája’’.

E SZÁMUNK SZERZŐI:

Agács Sándor költő, technológus (Kecskemét); Berkovits György író, szociográfus (Budapest); Békési Gyula költő (Budapest), Botlik József újságíró, kritikus (Tatabánya); Böröndi Lajos költő, könyvtáros (Mosonmagyaróvár), Goór Imre a Forrás szerkesztője (Kecskemét); Hell István költő, tanár (Zsámbék), Káldi János költő, tanár (Szombathely); Kovács Sándor Iván irodalomtörténész, egyetemi tanár (ELTE, Budapest), Kovácslstván költő, történész(Budapest); Laczkó András író,a Somogy főszerkesztője (Kaposvár), Monory Bulcs büntetőbíró (Kalocsa), Nemere István író (Esz- tergom);Sümegí György művészettörténész,a Művelődési Minisztérium munkatársa (Budapest); Székelyhídi Ágoston író, szociográfus(Hajdúböszörmény),Szöl/ó's/ Zoltán költő (Budapest );Terjék József nyelvész, a Körösi Csorna Társaság főtitkára (Budapest); Török L. Gábor tudományos kutató (MSZMP Politikai Főiskola, Budapest)

72