Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Terjék József: Bölcsőjét kereste a magyarnak
Amikor találkoznak, Csorna 39 éves, a láma pedig 50. Mindketten érett férfiak. Egyikük az európai tudományosság, másikuk a lamaista buddhista műveltség kiemelkedő képviselője. Két különböző világot ismernek, s ráadásul mindketten zárkózott alap- természetűek. Csak lassanként ismerik meg egymást, ismerettségük kölcsönös tiszteletté fejlődik. A láma megtanulja, hogy nem minden európai szükségszerűen angol, s hogy nem minden európai szükségszerűen a politikai hatalom képviselője. Vannak közöttük magyarok is, vannak közöttük tudósok is. Csorna is megtanulja, hogy nem minden láma egyforma, hogy kevés köztük az igazán széles látókörű, a nagyműveltsé- gűek között pedig még kevesebb az, aki nyílt, és képes egy teljesen idegen világból érkezett meglett embert tanítani. A tibeti nyelv és irodalom pedig sokkal nagyobb értékű, mint azt elképzelni lehetett volna. így indul hát az a közös munka, melyből megszületik majd a tudományos életben mérföldkövet jelentő tett: a tibeti műveltség közkinccsé tétele. * * * Hogyan lett Körösi Csorna Sándorból Szkander bég, s egyáltalán hogyan jutott el idáig? Csorna Sándor Európa délkeleti zugában, Kőrös falucskában született, vagyis Magyarországnak Erdély tartományában, annak is Háromszék megyéjében. A falutól néhány kilométerre már az ázsiai hatalom nyúlványa, az oszmán-török uralom hűbér- területe, Oláhország, más nevén Valahia, Havaselve található. A népesség, amelyhez a szülőfalu lakossága tartozott, sajátos magyar népcsoport, a székelység. Azért sajátos, mert a feudális világban, amely ekkor még Európa-szerte tartotta magát, különös helyet foglalt el. Sem jobbágyok nem voltak, sem nemesek. Kiváltsággal rendelkeztek, mivel ősidők óta ők védték Magyarország határát a betolakodók ellen. Csorna Sándor 1784. áprilisában látta meg a napvilágot, s úgy indult, hogy ő is, mint ősei, egész életét szülőfalujában fogja leélni, azaz 16 évesen határőrkatona lesz, s az is marad 50 éves koráig. Közben pedig szerény kis birtokán paraszti munkával tartja el családját. így indult, de mégsem ez lett belőle. Apja, ha egy kicsit megkésve is, enged fia makacs óhajának, s beleegyezik, hogy a 15 éves kamaszfiú, megbontva az eddig megszokott rendet, továbbtanuljon. A birtok úgy is kicsi, majd a kisebb fiú örökli. Elviszi hát a szülőfalutól mintegy 300 kilométerre lévő Nagyenyedre, az ottani híres református kollégiumba, a Bethlenianumba. Vihette volna közelebb is, de máshol fizetni kellett volna a taníttatásért, neki pedig erre egyáltalán nem volt pénze. Nagyenyeden ingyen is tanulhat a gyerek, igaz, dolgozni kell cserébe érte, de hát ő akart annyira iskolába járni. Különben pedig a nagyenyedi kollégium nem akármilyen intézmény, 1622-ben maga Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alapította, aki a főiskolát gazdag adományokkal látta el. így kezdi meg tanulmányait Csorna Sándor 1799-ben a kollégium alsó tagozatában, s még örülhetett, hogy előkészítőt nem kellett járnia. Az alsó tagozatosak, a gimnázis- ták lényegében még nem is számítanak igazi diáknak. Tanítóik sem igazi tanárok, hanem a felső tagozatosak közül jelöli ki őket az egyik professzor, a pedagogarcha, aki egysze- mélyben foglalkozik az alsó tagozatosok minden ügyes-bajos dolgával. A gimnázium 8 évig tartott, s a harmadik osztálytól kezdve már latinul folyt az oktatás. S mi volt a tananyag? Az első négy osztályban a latin nyelv, az 5'—6-ban a római klasszikus irodalom, a 7-ben ógörög, a 8-ban pedig logika. Az alsó tagozatban a szegény gyerekek ingyen tanulhattak, beleértve ebbe nemcsak az oktatást, hanem az ellátást is. Ellenszolgáltatás fejében a kollégium valamennyi közmunkáját ők végezték, azaz szolgadiákok voltak. S a munka nem számított a játékok közé: a mulasztókat megvesszőzték. Mint a szegénysorú székely gyerekek javarésze, így Csorna Sándor is szolgadiákként végzi 62
