Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Káldi János: Éji pincézés, félmúltban: A platánfa téli monológja: versek
KÁLDI JÁNOS ÉJI PINCÉZÉS, FÉLMÚLTBAN Poharunk kisharangja csönög, csönög az éjben. Holdas ingek a felhők. Úsznak rózsa-fehéren. Boncolgatjuk a sorsot egymás szívébe nézve. Hova tűnik a pince? Miféle messzeségbe? A PLATÁNFA TÉLI MONOLÓGJA Milyen idő ez? Csupa-kő esték, csupa fagy hajnalok. Láttok szomorú-meztelennek, ágaim kopáron lengnek. Csengőim elszórtan a szélbe és hallgatok. Milyen idő ez? Márvány-merev ünnep. Fehér-bánatú naptalanság. Semmiségbe temetődnek a lankák. A jég sípjai fütyülnek. De: látom már, ami tudható. Kinyílik új szárán a Nap. Lombjaim sikítva parázslónak. S hallhatom a rigót, amint halhatatlan dalt kezd a parkban. 28
/
