Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Berkovits György: Burkai Mátyás nevezetes napja: elbeszélés
fölrakta az alacsony, sötétlila üvegezésű dohányzóasztalra, bal tenyerét a szíve tájékára tapasztotta, ahonnan úgy érezte, a nyomás a nyaka felé kezd terjedni. . . Ez alkalommal is kilenc oszlopban haladnak el a tribünök előtt a budapesti üzemek, intézmények dolgozói, s szép hagyományként sűrűn feltűnnek egész családok, az el-elfáradó legkisebbek persze mind tartósabban édesapjuk nyakából integetve, tekingetve szét a páratlanul színes menetben .. Burkai ismét kikapcsolta a hangot, leheveredett a fekete kordbársonnyal bevont dupla ágyára, s miközben szívtáji nyomásának terjedési irányát figyelte, csak arra tudott gondolni, hol lehet most Nagyeszter. „Bizonyára Rómában tanyázik Nagyeszter, persze, hiszen ott már gyakorlata van abban, hogy akár pénz nélkül is létezzen, mert ugye hetvenhét augusztusában, amikor kiszálltunk a vonatból a Terminin, egy fillért sem találtunk magunknál, ellopták, röhögj egy nagyot, mondta Nagyeszter, forduljunk vissza, haza, mondtam savanyúan, menj, ha akarsz, mondta Nagyeszter és otthagyott, rohantam utána, elkaptam, átkaroltuk egymást azonnal és röhögtünk, röhögtünk, röhögtünk a Via Venetó-n, a Szent Péter téren, és röhögtünk a bámulattól a Trevi kútnál, a szépségtől a Piazza del Fiorin, ahol egy kívül gyönyörű, belül összefusizott szállodában laktunk, s röhögtünk a velencei Szent Márk téren, mögöttünk öreg amerikai nénik, turistacsoportban, megütközve néztek bennünket, barbárok, esetleg bolsevikok, suttogták ... Hetvenháromban meg a Hyde-parkban csókolóztunk, csókolóztunk, egy hapsi szónokolt, félmeztelenül, mert igencsak meleg volt, de mi csak öleltük egymást, csókolóztunk, a szónok és a hallgatóság megütközött rajtunk, a hordószónok abbahagyta a szöveget, többen lökdösni kezdtek bennünket, ha nem érdekel, menjünk odébb, odébb mentünk, s folytattuk a csókolózást, ezek biztos albánok, mondta valaki, s otthon nem smárolhatnak az utcán, Nagyeszter felnevetett, sokác blúzban, kékfestő hosszú szoknyában tündökölt, nem, mondta Nagyeszter, macedónok lennénk. Igen, biztosan Londonban él, persze, hol is máshol, s ha valami bánat éri, bevonul egy barokk vagy gót anglikán templomba, és azonnal megvígasztalódik a tökéletes arányoktól és az egyszerűségtől . . Csengettek ismét. Elvira—az a vöröshajú, formás lábú, gyönyörű fogsorú, porcelánmellű lány — kért bebocsáttatást, Burkai nem engedte be az ajtón, hanem ordítani kezdett: — Nem érek rá, se ma, se holnap, se a jövő héten, soha nem érek rá. — Itt van ez a levél, neked szól — mondta Elvira sírósan, de elszántan. — Burkai azonban nem vette át. — Jó, hát akkor bedobom a postaládába — szipogta Elvira. — Ha valamikor kedved lesz, elolvasod ... Kellenék én még neked, kellenék ... — sírta egy darabig, és sírta volna még, ha Burkai be nem csapja az orra előtt az ajtót. Burkainak eszébe jutott, hogy egyik kedvenc szórakozásuk volt Nagyeszterrel végignézni a családi fényképalbumokat, s elmélkedni fölöttük. Azonnal elővette a képeket. Föltűnt neki egy fotósorozat, belemerült. Az anyja, aki bordó, steppelt pongyolát visel, kis fehér zsabóval és sötétbarna haját apró csigákban tornyozta föl, a mellét kínálja a csecsemő Matyinak az első képen, Matyi fehér csipkés pólyában fekszik, hadonászik a kezeivel, mindkét nagymamája féltőén hajol föléje — „Elszívják előlem a levegőt”, gondolta Burkai —; Matyi az anyja melle után kapdos a második képen, de csak a kezeivel, a szájával egyáltalán nem, látszik, hogy az anyja piros plüssheverőn ül, háttérben egy ernyős falilámpa világít — „Hát nyilván, hogy jól elvakítson”, gondolta Burkai —; Matyi a szájába gyömöszöli a kezét a harmadik képen, természetesen a kezét és nem a mellbimbót, azt az anyja hiába kínálja; feltűnik az apja is fehér ingben, bordó hatású csíkos nyakkendőben, nadrágtartóban és Matyi apró fejét igyekszik a mellbimbó felé irányítani — „A barmok”, gondolta Burkai —; de Matyi nem kapja be anyja mellét, nem és nem, a negyedik képen sem — „Vajon ki fotózhatta mindezt”, jutott eszébe Burkainak —; az ötödik képen 14
